Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Ajándékutalvány

Adj ajándékba segítséget!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - Kövesd itt!

A tenyérelemzés eredete

Közzétéve: 2002. 12. 10. Írta: Szatmári Nóra Forrás: www.ezoterikus.hu
Értékelés
Ez a cikk 6727 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A tenyérjóslás ősi mesterség, igazi fejlődése azonban a hellenizmus korában i.e. 3. évszázad környékén indult meg. Ez a tudomány természetesen összefügg az asztrológiával és a szignatúra tannal (a bolygók lenyomatait, hatásait elemző tudomány).

Az újjak bolygók szerinti beosztása és a jelentősebb kézvonalak elnevezései is ókoriak.
A középkor folyamán is jelentős népszerűségnek örvendett, igazi virágkorát a reneszánsz idején élte.

A 17. század végétől – sajnálatos módon – e tan népszerűsége is hanyatlásnak indult.
A 20. század utolsó évtizedeiben az érdeklődés ismét növekedni kezdett, s bízunk benne, hogy ez a jövőben nem fog alábbhagyni.

Ujjkörmeink vizsgálata sokszor a legkülönösebb konzekvenciák levonásához vezethet.
A körmöket vizsgálatkor három részre osztjuk, így állapítjuk meg a közelmúlt, a jelen és a közeljövő helyzetét, betegségeket, anyagi körülményekre vonatkozó utalásokat stb…
A körmökön lévõ foltok, pontocskák, vonalak árulkodóak.
Ez a jóslási forma erősen kötődik a tenyérjósláshoz, külön nem rendelhető meg.

Kiromantia szó jelentése

forrás: Pallas Nagylexion

(Cheiromantia, gör.) vagy kirognomika, kirologia, annyi mint kézből való jóslás, vagyis azon titkos tudomány, amely valakinek a tenyeréből és pedig leginkább az ezen látható vonalakból, de az ujjain és körmein időről-időre mutatkozó tünetekből és állandó jelenségekből is az illetőnek jellemét, érzületét s részben ezektől, részben már tényezőktől meghatározott jövő sorsát fel tudja ismerni. A Kiromantia ős idők óta egyike a legelterjedtebb jóslási módoknak és az arcismerettan (metoposkopia v. physiognomika) meg a chirogrammatomancia, vagy grafológia, vagyis a kéziratból való jellemfejtés és jóslás mellett az ártatlanabb misztikának az az ága, amely a legújabb időkig fenn tudta magát tartani, sőt bizonyos tudományosság látszatával még napjainkban is hódít magának, főleg a felszines műveltségü előkelő körökben, hiveket. A Kiromantiát az ókorban leginkább a khaldeusok és az ezek nyomain indult zsidó misztikusok művelték és terjesztették el utóbb a görög-római műveltség egész világában. Első virágkorát a római császárság minden titkozatos és bűbájos tudomány és mesterségért rajongó évszázadban élte. Az egész középkoron át is nagy tekintélyben állott s újabb nagy lendületre kapott az újkor elején, amikor egy Paracelsus (1494-1541) és Cardanus (1501-1579) is hathatós szószólói valának. Főtáplálékát a Kiromantia mindenkoron az asztrológiából meríti, amellyel közös alapfeltevésből indul ki, abból, hogy a világrendet és az ember sorsát szabályozó isteni akarat a jövőre irányuló határozatait részben a makrokozmos, vagyis a világegyetem, részben pedig az ezt kicsinyben ábrázoló mikrokozmos, vagyis az ember életjelenségeiben előre vetíti, s az ily előjelekből olvasni, következtetni tudóknak elárulja. E tan szerint az ember tenyerét a hét bolygókörnek megfelelő hét övre osztják a rajta többé-kevésbbé erős kinyomatu vonalak. Ezek főbbje: a linea vitalis, vagyis az életvonal, amely a hüvelyk- és a mutató-ujj között kezdődve a hüvelyk közé kanyarodik; a linea naturalis, s. cephalica, vagyis a természet- v. fővonal, mely a mutató-ujj alatt kezdődik s eredeténél többnyire szeli az előbbit; az asztal-, lágyék- v. közönséges vonal (linea mensalis, inguinalis s. communis), mely a kis-ujj alatt kezdődőleg végigfut a többi alatt s a mutató- és a nagy-ujjközt v. ez utóbbi alatt végződik; a máj- v. gyomorvonal (linea hepatica s. stomachia), mely kevésbbé határozott kezdőhelyü s rendesen keresztezi az életvonalat; végül a rascetta, vagyis a tenyér alatti első kersztvonal a kéz csuklóján. Továbbá hét mellékvonalat különböztettek még meg rendesen, u. mint a Mars-, a Nap, a Venus-, a Saturnus-, a Házasság-, a Tejút- és a Döntő-vonalakat (l. Martis s. soror vitalis, l. Solis s. honoris, cingulum Veneris, l. Saturnina s. fortunae, l. matrimoniales, Via lactea, l. discriminales). Az e vonalaktól határolt területek mindenikének is sajátszerü jelentőséget tulajdonítottak. Ezek: az asztal (mensa), a természet- és az asztalvonal között; a Mars barlangjai v. a háromszög (cavea Martis s. Triangulum), az élet-, természet- és májvonal között stb. Az öt ujj tövében, az első ízület alatti húsosabb kidomborodások nevei: a Venus hegye, a hüvelyk alatt; Jupiter h., a mutató-ujj alatt; Saturnus h., a nagy-ujj alatt; a Nap h., a gyűrüs-ujj alatt; a Mercurius h., a kis-ujj alatt, s hatodikul az előbbi alatt a Venus hegyével szemben álló kisebb kiemelkedés a tenyér közepének a hüvelykkel átellenes szélén. Egészen szerencsésnek az olyan kezet tartották, amelyen az említett vonalak, de különösen a fővonalak mindenike megvan és jól ki van fejlődve s mindegyik a maga rendes helyén található, továbbá ahol a hegyek is pontosan az illető ujj tövében dudorodnak ki, ahol a fővonalak nincsenek megszakadva, a háromszöget nem szelik át zavaró kereszt- és harántvonalak, főképen pedig amelyen a Venus öve is megvan. Ezzel a tudákos Kiromantiával nagyjában meglehetősen megegyeznek s eszerint, ugy látszik, vele közös eredetüek a cigányok gyakorolta kézjóslásnak az alapvonalai, melynek elég részletes ismertetését adta - egy a főbb vonalakat szemléltető ábra kiséretében - Wlislocki Henrik dr., Vom wandernden Zigeunervolke címü munkája (Hamburg 1890) 236-244. lapjain.

A Kiromantianak, amelyről a műlt század végén német egyetemeken még előadásokat tartottak (igy Jenában Hexner, Halleban Nietzky), elég gazdag, többnyire latinnyelvü régi irodalma van, melynek főbb művelői, az említett Paracelsuson és Cardanuson kivül, Hageni János (1522 körül), Ingenbert 81689), Praetorius (1599), Gocklenius (1692), Abúhaly Ben Omars, kinek Astroligia terrestris címü, arabból fordított műve Freystadtban jelent meg 1703. Az újabbak közül különösen D'Argentigny, La chirognomie, Páris 1843 (német ford. Stuttgart 1846); Carus G. K., Über Grund und Bedeutung der verscheidenen Formen der Hand (u. o. 1894) és Landsberg J., Der Handteller (Posen 1862) említendők.

Forrás: www.ezoterikus.hu