Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Ajándékutalvány

Adj ajándékba segítséget!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - Kövesd itt!

Mitől leszel igazán nő?

Közzétéve: 2021. 04. 21. Írta: Farsang Erika Forrás: Ezoterikus.hu
Értékelés
Ez a cikk 19 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Minden nőnek jól esik az, ha a pasik megbámulják. Mikor a lapátnyélre támaszkodó szorgos munkások hetykén utána füttyentenek, amint az építkezés mellett topánkájában tipegve elhalad.

 
...és micsoda jó érzés, ha ebéd után alig marad valami a lábosban, és az imádott férfi mind a tíz ujját megnyalva pörköltszaftos csókkal illeti asszonykáját, miközben a csilivilire kiglancolt lakás (s imádott Nője) erényeit méltatja.
   
Ám egy Nő akkor teljesedik ki, s válik igazán Nővé, mikor megtörténik vele, benne, általa a Csoda, a Világ legnagyobb Csodája: A Fogantatás, a Terhesség és a Születés. A Fogantatás pillanatban mássá válunk, egy teljesen Másállapotba kerülünk, még ha erről akkor és ott, nem is tudunk. Ezzel a Hármassággal lesz kerek a világ – majd az Idő előre haladtával pocakunk is – s válik teljessé Életünk, s mi magunk.

Abban az évben minden megváltozott körülöttem. Diplomámon épp csak megszáradt a tinta, mikor vidékről a FőVárosba költöztem. Volt már állásom, volt Pasim. Helyes kifejezéssel élve Szerelmem, de ez a szó túl hosszú ide… Mérhetetlen módon elégedett voltam az életemmel. Igaz, szerelmem szüleivel éltünk közösen egy kis lakásban, amiből nekünk jutott hat négyzetméter, de nekem akkor az volt a Világ Közepe! Egy hónapja dolgoztam „első igazi” munkahelyemen, mikor egy reggel nagyon rosszul lettem. Össze-vissza kalimpált a szívem, nem kaptam levegőt, és valami furcsa bizonytalanság, félelem kerített hatalmába. Végigvergődtem a napot, majd leküzdöttem magam a körzeti orvoshoz, akit életemben akkor láttam először.
- Ó, kérem, ez tachycardia. Ne idegeskedjen, pihenjen sokat. Ebből esténként egy pirula.

No, ezt a későbbiekben - leszámítva a pirulákat - rendben be is tartottam.
Aznap kellett volna megjönnie. Aztán hiába vártam…

Álltam a mosdóban, remegő kezemben a kis üvegcsével (akkor még 15 perces volt a teszt) és 15 percen át meredten bámultam a pici fehér golyócskát, vajon lila lesz-e? Aztán átszellemült fejjel, markomban a pozitív teszttel vártam haza az én Pasimat. Tudtam, hogy örülni fog. Éreztem. A diplománkon kívül ugyan semmink nem volt, de ennek akkor is így kellett lennie. Ezt megérzi egy nő.
És lőn. Vigyorgott, mint pék kutyája a meleg kiflire, közben valami lexikon után kutatott és arról magyarázott, milyen kritériumokat kell figyelembe venni a születendő gyermek nevének megválasztásakor…
Az egész rosszullétem tehát, nem más volt, mint Üzenet a pocakból. „Kicsi magzatom” gyorsan tudatta velem, hogy attól a Pillanattól az én életem gyökerestül megváltozik.

Azonnal leszoktam a kávéról, a Pasimat ettől kezdve KisPapának szólítottam és vettem egy dundi jegyzetfüzetet. Minden nap feljegyeztem, miből mennyit ettem, mennyit aludtam, mi történt a Pocakomban. (Hihetetlen mennyi időm volt még akkor!?) A MariBarátnőmtől kölcsönkapott Rákóczi István könyvet olvasgattam és délutánonként nagyokat aludtam. Már ha összejött a szunyóka, mert ha nem, akkor ott csukódott le a szemem, ahol éppen tetten ért a fáradtság: mozi, színház… Jókat ettem és úgy alapjaiban véve csuda jól éreztem magam. Minden rendben is zajlott, kivéve egyet: kicsiny gyermekem sehogyan sem akart megfordulni. De valahogy emiatt sem aggódtam.
Az ultrahangon is állandóan a fenekét mutogatta, ami engem nem zavart, nem izgatott kisfiam vagy kislányom lesz-e. A mai eszemmel, tapasztalatommal és tudásommal, be lennék tojva. De akkor, minden olyan természetes volt. Minden rendben lesz, és minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ez volt a fejemben.

Orvosdoktor javasolt néhány technikát arra vonatkozólag, hogyan tudnám gyermekem rávenni arra, hogy végre megforduljon. Kipróbáltunk kettőt, de mivel egyikünknek sem esett jól sem az indiai híd, sem a „ki tudja miféle szupermódszer”, hát letettem erről. Lesz, ahogy lennie kell. S lőn.

Egy melegfrontos, szép júliusi vasárnap reggelen megindult a szülés. Július végére voltam ugyan kiírva, de hát: ember tervez, Isten végez. Előző este fejeztük be a festést, ablakpucolást. Pénteken vettük meg életünk első bútorát, egy franciaágyat. Hitelre hűtőszekrényt, babakádat. Nem volt még szőnyegünk sem. De nem volt még sem babaruha, sem kiságy. Semmi. Babonából. Mindent a maradék három hétben gondoltam elintézni. De hát, kit érdekelt ez az egész? Szerettük egymást és kész.

Hat órás vajúdás után két nagy tolófájással megszületett (azaz, ha helyesen szeretném magam kifejezni: a Fészekből kirepült) az én kicsi Gyermekem. Orvosdoktor alig bírta megfogni, annyira igyekezett kifelé. Pont úgy, ahogyan ezt még odabenn kitervelte: Fenékkel a Világnak…

Ahhoz fogható Boldogságot soha még nem éltem át. Igaz, hirtelen borzasztón „üresnek” éreztem magam, de amint az én pici lányom rám nézett és én megsimogathattam kis buksiját, megfoghattam csöpp ujjacskáit, minden Tökéletes lett.
Csak hónapokkal később olvastam el a faros szüléssel kapcsolatos tudnivalókat. Bevallom őszintén, a mai napig nem bánom, hogy én ezt ott, akkor a szülőágyon nem tudtam. Ösztönösen bíztam az orvosomban, és ami a legfontosabb: önmagamban. Később született egy kisfiunk is. Õ már arccal a Dalnak…

Sokat gondolkodtam, vajon voltam-e azóta olyan boldog, éreztem-e olyan teljességet, mint mikor először vettem karjaimba újszülött csöppségeimet? Hálás lehetek a Sorsnak, hogy ez megadatott nekem. Nőiségem hármasságát is kiteljesíthetem: lehetek Szerető Nő, Feleség, Anya, s ezáltal találtam, találom meg önmagamban is a Hármas Egyensúlyt.
Forrás: Ezoterikus.hu