Az, aki azt mondja, hogy nem tud dönteni, már döntött is: úgy, hogy nem akar dönteni. Mennyivel egyszerűbb így kibújni a felelősség alól! Holott, ha belegondolunk, az egész napunk döntések sorozata. Felkelünk, megreggelizünk, elindulunk a munkába. Ugyan már, a "kell" vagy "muszáj" nem a fő irányelvei a reggeli felkelésünknek. Sokkal inkább az, hogy akarunk ma is tenni valamit, hogy este tiszta lelkiismerettel hajtsuk nyugovóra a fejünket. Miért bizonytalanodunk el mégis, ha úgynevezett "nagy döntések" előtt állunk?

Először is azért, mert nem vagyunk magunkban biztosak.

Erre a legjobb ellenszer, ha megpróbálunk megbizonyosodni mindenről, ami nyugtalanítja a fantáziánkat. Ülni és várni, hogy hátha valaki egyszer csak eltünteti helyettünk a tátongó űrt, felesleges. Már csak azért is, mivel az a döntés és megoldás a másik emberé, és nem szép dolog utólag felróni neki, hogy mi másképpen döntöttünk volna. A bizonytalan emberek egyik jellemzője, hogy másokat okolnak azért, mert az életük nem úgy halad, ahogyan ők szeretnék. Egyszerűen hagyják a másikat dönteni, vagy annyi ideig várnak, míg valakinek végtére is lépnie kell. Ha megkérdeznénk őket a zsörtölődésük pillanatában, hogy ők végül is hogyan szeretnék, valószínűleg azt mondanák, hogy nem tudják. Hát igen! Az állandó elégedetlenség egyik alapja a bizonytalanság, mikor mi magunk nem teszünk semmit, de amit a másik tesz, az biztosan csakis rossz lehet.

Másodszor azért, mert félünk a döntésünk következményeitől.

Mi lehet a következmény? Nem sikerül a vizsga-többet kell tanulni, de legalább tudjuk, hogy milyen szinten állunk. Túl hamar költözünk össze és elmúlik a szerelem-ha elmúlik, nem is volt igazi. Mondják. Nos, azért ez nem teljesen igaz. De az igen, hogy nincsen túl hamar, ha valami helyes és erről mindkét fél meg van győződve. Azért, mert nem teszünk meg valamit félelemből, attól az még nem múlik el. A felmerülő gondolatok sajátja, hogy folyton a levegőben lebegnek és a megvalósulásig nem hagyják el a buksinkat.

Harmadszor azért, mert a változatlanság gyönyörködtet.

Mindenki ragaszkodik egy biztos ponthoz az életében, az is, aki azt mondja, hogy nem. Kalandokra is vágyunk valamennyien, csak valaki álmodozik róla örök életében, mások megteszik és esetleg megbánják, de elképzelhető, hogy még ennek ellenére is sokkal kiegyensúlyozottabbak lelkükben. Az érzés, hogy „igen, megtettem”, olyan büszkeséggel tölt el minket, hogy ha kiszínezve is egy kicsikét, de biztosan sokaknak elmeséljük majd, mint életünk egyik fontos döntését.

A történelem nagy alakjai is mind döntöttek, mégpedig úgy, hogy „előre, sosem hátra”. Mi is lett volna, ha pl. Kolombusz visszakozik a lehetőség előtt és nem fedezi fel Amerikát? Valakinek így is, úgy is meg kellett tennie. Senki nem arra emlékszik, hogy évekig élt távol a szeretteitől és mennyi hányattatáson kellett túl lennie, hanem csakis arra, hogy bátor és okos ember volt, aki követte a céljait!

Nyiss és vezess Gasztro-Blogot! Minden aktív blogger ajándékot kap! »