Tudatosan ábrándozni, vagy ábrándosan vágyakozni?- mindegy. 

Nehéz ezt külön választani.

Egy biztos, akarni kell, de tiszta szívből és igazán.

Szeretnék megosztani egy tapasztalatot, amire csak évtizedekkel később jöttem rá, hogy megvalósult egy gyerekkori álmom.

Szegények voltunk, mégis jól éreztem magam a bőrömben. Soha nem merült fel bennem, hogy szüleim hibásak-e ebben? – vagy igazán mi is ennek az eredendője. Tudomásul vettem, hogy nekem meddig szabad a határokat feszegetni, és ha hiszik, ha nem, nem voltam tőle boldogtalan.  Rengeteg dolog tett boldoggá, és ami számomra elérhetetlen volt, az megmaradt ábrándnak. Ezek egyike volt egy személyautó, ami sokaknak ez akkor sem volt elérhetetlen. Lehettem vagy 12 éves, szegény szülők ötödik gyermekeként ültem nővéremék családi házának lépcsőjén, és arra gondoltam, ha majd egyszer felnőtt leszek, nekünk két autónk is lesz. Még a színéről is ábrándoztam, és arról, hogy egyik az enyém lesz, és milyen lesz, ha vezetem, és arról is, miként fogok a házunk elé majd befordulni vele. Ma is borsódzik a bőröm, ha rágondolok, milyen mély, igaznak vélt érzések uralkodtak felettem. Valóságnak éreztem, öröm és mámor fényei kerítettek hatalmukba. Sokszor és sokat gondoltam ezekre a pillanatokra, amik elvittek egy kis időre (most már tudom) a jövőbe.   Valószínű, akkor szűntek meg ezzel kapcsolatos álmaim, amikor valóssá váltak. Sokáig eszembe sem jutott, hogy az áhított vágyam valóra vált. Most, hogy tudatosan beszélgetek az angyalaimmal, kapom a segítségüket, a felismerés megérkezett.

Mindenki saját belátása szerint döntse el, hogy vannak-e angyalai, és mi az, amibe hinni tud.

Tanácsként, - merjünk álmodozni. Ha csak pár pillanatra is, lelkünk gazdagabb lesz, és ha igazán szeretnénk, valósággá válhat.

Tegyék Önök is, de ne siettessék, mert az angyalok tudják a dolgukat.

Azóta is álmodozom és továbbra is, bízom a megvalósulásukban, az angyali segítségnyújtásban

Nyiss és vezess Gasztro-Blogot! Minden aktív blogger ajándékot kap! »