Az elfogadó viszonyulás gondolatainkban, szavaink útján, életmódunk és cselekedeteink révén egyaránt megnyilvánulhat. A karmikus jócselekedetek alatt tehát nemcsak szűkebb értelemben vett cselekedeteket kell tekintenünk.

Az elégedettség, az elfogadás azt jelenti, hogy a Mindenségben uralkodó harmóniát úgy fogadjuk el, ahogyan az megnyilvánul számunkra, ettől eltérő arányokat nem képzelünk el jobbnak. Ilyenkor nem ítéljük meg a külvilágot, nem értékelünk rosszként, szükségtelenként vagy számunkra nem elegendőként semmit. Nem idealizálunk semmit, hiszen pontosan sohasem tudhatjuk, hogy mi, mikor és miért történik vagy éppen nem történik meg velünk. Elfogadjuk, hogy a környező világ nem ellenünk, hanem értünk van. Elfogadjuk azt, hogy minden pontosan akkor és úgy történik velünk, ahogyan az leginkább a fejlődésünket szolgálja. Gyakorlati példa helyett vegyük az alábbi ismert kis mesét:

Élt valaha egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy lova. Egy napon eltűnt a szegény földműves lova. A szomszédai sopánkodva mondták neki: "Micsoda balszerencse, hogy megszökött a lovad!" Az öreg földműves így válaszolt: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse." A szomszédok azonnal rávágták: "Csakis balszerencse lehet!" Egy hét múlva visszatért a földműves lova és húsz vadló követte őt. Jöttek a szomszédai, hogy együtt örüljenek vele: "Micsoda szerencse, hogy visszajött a lovad, és még húsz másik lovat is hozott!"Az öreg erre azt válaszolta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!". Eltelt egy nap. A földműves fia az egyik vadlovon lovagolt, a ló felbukott, és a fiú eltörte a lábát. Jöttek a szomszédok és így sopánkodtak: "Micsoda balszerencse!" A földműves erre azt mondta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!" Néhány szomszéd mérgesen így szólt: "Hát persze, hogy balszerencse, te buta öreg bolond!" Eltelt egy hét, és egy hadsereg vonult át a városon. Az összes egészséges, fiatal férfit besorozták, hogy távoli országokban csatázzanak. A földműves fiát, mivel eltört a lába, hátrahagyták. A szomszédok ünnepelve mondták: "Mekkora szerencse, hogy a fiad hátramaradt!"A földműves így válaszolt:"Ki tudja..."

Ezek után nézzük meg, hogy karmikus jócselekedetekre milyen tulajdonságaink révén van lehetőségünk mindennapi életünk különböző területein.

Optimizmus

Az optimista ember nem aggódik a jövőért, abban a tudatban él, hogy amire szüksége van az életben azzal mindig rendelkezik. A világot, a sorsot nem tekinti olyan tényezőnek, ami megakadályozná egyéni boldogulását. A külvilággal szemben nincsenek elvárásai. A kellemetlen eseményekben is igyekszik megtalálni azt, ami számára jó, kedvező.

Humorérzék

A humorérzékkel rendelkező ember könnyedén fogja fel az élet eseményeit, azaz igazából nem neheztel másokra, a külvilágra. A problémákat, a nehézséget humorosan fogja fel, s magát sem emészti. A humorérzék karmikus immunerősítő.

Szimpátia

Aki képes szimpátiára, az a világot, legalábbis annak bizonyos részeit, másokat elfogadhatónak tart. Minél több dolog szimpatikus számunkra a világban, annál kevesebb ítélet uralkodik bennünk. A humoros ember azt sem szégyelli, hogy még önmaga is szimpatikus önmaga számára...

Önzetlenség

Az önzetlenség az élet minden területén megnyilvánulhat. Az önzetlenség azt jelenti, hogy mindazt, amivel rendelkezünk nem tekintjük kizárólagos tulajdonunknak, s úgy adunk belőle másoknak, hogy ezért cserébe nem várunk semmit. Az önző ember a saját tulajdonlást idealizálja és ezért az ellenszolgáltatás nélküli cselekedeteket elítéli. Míg a tudását és szeretetét többnyire az félti, akinek kevés van belőle, addig anyagi vonatkozásban ez általában fordítva szokott lenni.

Nyiss és vezess Gasztro-Blogot! Minden aktív blogger ajándékot kap! »