|
Tisztelt Doktornő! 30 éves,attraktív nő vagyok több párkapcsolati kudarccal a hátam mögött. Volt hogy engem hagytak ott,ami mély depresszióba sodort és volt olyan,hogy én léptem ki komoly kapcsolatból,mert rájöttem,nem vagyok szerelmes.Leghosszabb kapcsolatom 5 évig tartott és pont ezért vetettem véget neki, mivel úgy éreztem,nem attól a férfitól szeretnék gyereket.A szakítás után fél évvel jöttem össze egy nálam 4 évvel fiatalabb fiúval,már régebbről ismertük egymást és 5 év után ismét egymás mellé sodort minket a véletlen (ha létezik véletlen).Több,mint egy évet lehúztunk távkapcsolatban(50 km van köztünk),mindenki szerint álompár voltunk és én végre igazán szerelmes.Tőle mindent megkaptam,amit eddig mástól nem és kölcsönösen jó hatással voltunk egymásra.Aztán új munkahelyre került 3 műszakos beosztásba(mellette anyagi gondok és a háttérben is sok más is állhatott(pl.hogy 2szeresen elvált anyuka fia és még mindig az anyukával él)) és én el kezdtem megijedni,hogy mi lesz így velünk,hisz kevesebbet tudunk majd találkozni.Féltem,nem tart ki majd mellettem,de ő folyton bíztatott,hogy szeret,ő biztos magában,hogy kitart. Aztán felvetettem neki az esetleges jövőbeli összeköltözés lehetőségét...és 3 hétre rá közölte,hogy ez így mégsem fog működni köztünk,mert látja,nekem olyan valaki kell,aki mindig mellettem tud állni, ő pedig nem...és ő még függetlenségre vágyik,arra hogy végre elkerüljön az anyukájától,de ne egy másik nő szárnya alá. Ha szerelmes lenne,nem így gondolná biztos.Ezt mondta és zogoktunk órákig mindketten.Azt is mondta,hogy szeret,vonzódik hozzám és senkitől sem kapott még ennyit,mint tőlem és azt hitte szerelmes és végre megkomolyodik ebben a kapcsolatban...és hogy ő biztos őrült,adjak időt neki.Én adtam. Azóta több,mint egy hónap eltelt,csak neten keresztül kommunikáltunk és hétvégén találkozunk újra. Az elmúlt 1 hónap számomra a pokol volt. Azóta hajnali 3 előtt képtelen vagyok elaludni, napközben csak kóválygok,önmagam árnyéka vagyok, az új munkahelyemen nem tudok teljesíteni és volt olyan,hogy alkoholhoz nyúltam,mert nem akartam gondolkodni.Semmi nem kötött le....és sajnos ez jellemző rám: ha a magánéletem nincs rendben,borul minden.Pedig sok hobbim van egyébként (versírás,éneklés,utazás,nyelvek..stb), de ilyenkor csak kattog az agyam...és hiába állnak mellettem sokan,hiába mondják,bármi lesz,ne aggódjak,szép,csinos vagyok és társra lelek majd,az önbecsülésem romokban hever.Azt hittem,végre tényleg rátaláltam az igazira(jobban mondva ő lelt rám) és belefáradtam már az ismerkedésbe...'Szia.Mi a neved?Hol laksz?'....protokoll szöveg,ismerkedés,beleszerelmesedés aztán csalódás megint.Nem tudom,hogy alakul a fiúval a hétvégi találkozás...érzem,szeret még,kötődik,vonzódik hozzám,de látom,rá már nem alapozhatok.....Hogyan tovább? Hogyan vegyem rá magam a tevékeny életre,amikor a csalódás miatt minden iránt közönyössé váltam és félő még a munkám is rámegy? Ő például a munkát,pénzszerzést tartja elsődlegesnek dolognak és csak utána jön a többi(magánélet..stb.).Hogy lehet 'átorientálódni',hogy ne tegyem tönkre magam a párkapcsolati kudarcaim miatt?
|
Több Ezotéria
