Ez a hozzászólás válasz gyeti55 #2532 sorszámú üzenetére, amit február 27. 20³³-kor írt.

Kedves Levente!
Megismerkedtem 1 ferfival akivel eltudnam kepzelni az eletemet.azt szeretnem kerdezni van-e erre eselyunk?
Szulettem.1960.02.17-en
az o sz.datuma 1949.07.16
Koszonom Neked.Agnes

Kedves Levente!
1992. július 28-án, reggel 8 óra 25 perckor születtem Mezőkövesden.
Milyen élet vár rám? Hogyan alakul majd a szerelmi életem? (Van egy nagy szerelmem, akivel 3 és fél évet voltam együtt, de két hónapja szakított velem, mert nem találja önmagát..vajon látom még valaha?)
Határozott és erős személyiség vagyok, sokan furcsának, különcnek tartanak.Művészi pályára készülök, ugyanakkor talpraesettnek tartom magam, szinte mindig megtalálom a helyem. (Az életem hátralévő részét külföldön tervezem.)

T. Levente! Ilona 53 vagyok. tévedésből kértem a válasz ilyen hamar. üdvözlettel

Ez a hozzászólás válasz Ilona53 #2533 sorszámú üzenetére, amit március 27. 21⁴⁹-kor írt.

Kedves Levente ! A kedvesem 1960 11 20, én 1953 02 15 én születtem , sajnos most külön élünk, szeretném kérdezni leszünk mi még 'igazi testi lelki' barátok. Köszönöm válaszát. Ilona53

Kedves Levente párkapcsolatommal kapcsolatban
szeretnénk kérdezni.Hogyan alakul a további sorsom Én 1955.11.17. Ő
1951.08.20
köszönöm

Szia Levente!

Házasságomról szeretnélek kérdezni.Mit látsz?
Én Esztergomban születtem 1970.07.13-án,a férjem Dorogon 1968.12.04-én.

Köszönöm: Brigi102

Szia Levente!

Házasságomról szeretnélek kérdezni.Mit látsz?
Én Esztergomban születtem 1970.07.13-án,a férjem Dorogon 1968.12.04-én.

Köszönöm: Brigi102

Szia Levente!

Házasságomról szeretnélek kérdezni.Mit látsz?
Én Esztergomban születtem 1970.07.13-án,a férjem Dorogon 1968.12.04-én.

Köszönöm: Brigi102

Kedves Levente!

Az én születési dátumom 1987.06.03
Nagyon sok kérdésem lenne, de legjobban a szerelmi életemre lennék kiváncsi, hogy miért alakulnak rosszul a dolgaim?. Volt egy hosszabb kapcsolatom, még régen, s többé kevésbé azota csak múló kalandjaim voltak. Nemrég volt egy apróbb kapcsolatom. Amit sajnos nagyon nehezen felejtek el. Ö volt az elsö, és egyetlen olyan ember, akire igzán vágytam, és össze is jött a vágyakozásom. de mégsem értettük meg egymást...MIndegy. Arra lennék kiváncsi, hogy miért ennyire nehezen talál rám a szerelem, hogy miért ennyire nehezen alakul ki igazán jo kapcsolat az életemben?
Már nagyon ráuntam a kalandokra, igazi társra vágyom! Nem csak mások boldogságát szeretném már nézni, meg a vigaszokat hallgatni. Nem akarom már a barátaimat ezzel untatni.

Előre is köszönöm segitséged, sokat jelentene! Juc

Kedves Levente!

Szeretném segítségedet kérni, egy nekem fontos dologban. Nekem 8 éve testi-lelki barátnőmnek éreztem egy közvetlen kolléganőmet (1964. 07. 15.). Most a napokban kiderült, hogy ő ezt csak megjátszotta és a főnökasszonyomnak folyamatosan kibeszélte a hátam mögött a dolgaimat.
Ehhez kérnék valamilyen tanácsot, hogy most mi a teendőm? És ez azt jelenti, hogy eddig sem volt igazán a barátom?
Én 1975. 03. 28-án születtem.

Nagyon köszönöm, hogy a válaszoddal időt szakítasz rám.

Üdvözlettel: Szántóné Timi

Kedves Olvasónk, Kérdezők!

Levente bizonytalan ideig nem tud válaszolni kérdéseitekre, egyéb elfoglaltságai miatt.

Magánpraxisban továbbra is fogad, elérhetősége: 06 20 560 36 43

Ez a hozzászólás válasz Levente #2498 sorszámú üzenetére, amit január 14. 2⁴³-kor írt.

Szia Levente.Köszönöm välaszod öszinte es en egyet is ertek csak kellett egy kis megerösites amit most töled meg is kaptam.En ugyan ezt gondoltam de mivel szeretem eleg bizonytalan volt a gondolat menetem.Epp ezert döntöttem el hogy most penteken elmegyek haza egy hetre ,ö most jön vissza de legaläbb meg egy darabig nem talälkozom vele es rendbe tudom vagyis megprobälom rendberakni a lelkivilägom.szia

Kedves Levente!

2008-as évem eléggé vegyes volt, de az év vége felé egyre rosszabb hangulatban telt. pedig megszületett decemberben 2. kislányom, de nem tudtam kiélvezni a babázást. sokszor nem tudom, hogy mitől ilyen 'borongós' a hangulatom...
vajon mi lehet a baj? 2009 is ilyen lesz?
1976.02.15.
Köszönettel: Tímea

Kedves Levente!
1953.12.17-én születtem, az egészségem kifogástalan, a lelkiállapotom az ami padlón van.
Ez talán abból adódik, hogy nem találom a helyem az életben. Mindig másra vagyok kényszerítve, mint amit szeretnék tenni. Azt szokták mondani, hogy a körülmények. Hát igen, de ezeket a körülményeket én alakítottam úgy ahogy vannak és mostmár nem látom a kiutat. Mindig vágytam egy nyugodt kapcsolatra, amit megvalósítottam, de nagyon sok megalkuvás kellett hozzá és mostmár nem jó (elfáradtam). Vágyok unokára, de a fiaim nem nősülnek (35, 37 évesek) erre sincs reményem, de az életvitelük miatt jobb is ha nincs, ez is nagyon bánt. A munkahelyem jó, de dög unalom. A testvéremet sajnálom mert elhagyta a felesége és nem tudok neki segíteni, pedig látom hogy szenved. A szüleim hála istennek jól vannak, de őket nem terhelem a saját problémáimmal.
Talán dióhélyban ennyit tudok írni magamról, persze ezek a dolgok kibontva sokkal rosszabbak mint itt leírva.
El sem tudom képzelni mit vétettel előző életemben, hogy most ennyit kelljen szenvednem. Csak lelki szenvedésre gondolj. Biztos van ennel sokkal nehezebb élet, de az enyém nem volt matyóhimzés hidd el, de ezzel nem terhellek.
Nem is tudom mit kérdezzek? Elfáradtam nem akarok több problémát, konfliktust, úgy érzem száz éves vagyok és már nem akarok élni. Nem akarom megölni magam ne érts félre, de nagyon elég volt már. Elég volt.
Van ötleted, vagy egy két- jó szavad ami előre visz?
Üdvözlettel B.Erzsébet

Ez a hozzászólás válasz diuc1 #2495 sorszámú üzenetére, amit január 13. 19⁵⁴-kor írt.

Kedves Dia,
a leveledben leírt páciensgyűjtő megélhetési szakbarbárokról inkább nem nyilatkozom.
A Te személyiséged eleve egy Melankolikus (föld elem) így a dáridózás és folytonos szórakozás, viháncolás nem a te területed. Te szívesen vagy önmagaddal és a gondolataiddal. Az empatikus érzelmi szinted ami el tud vinni és lenn tartani az általad megfogalmazott mélységekbe, mert mindenbe bele tudod érezni magad, így ha egy-két dolog nem sikerül, akkor ezt szaporítni tudod, mivel azt hiszed és úgy is gondolkodsz, hogy ha már szótlan vagy és esetleg csalódott, akkor ez rossz! Amíg egy másik temperamentumú rándít egyet a vállán és mosolyogva megy tovább, addig Te csendben oldanád meg mindazt, azonban ezt már bánatnak hiszed és ezáltal bánatot is fogsz termelni a jövőben is.
Nem tudom, hogy eléggé világosan és számodra érthetően írtam le mindezt, de ha gondolod, hogy részletesebben is ki kéne fejteni, akkor megkereshetsz. Nálad különlegesen fontos, hogy tudatosan megértsd a helyzetedet ahhoz, hogy kezelni tudd, mivel az intellektusod a legerősebb és az szerint értékelsz mindent és mindenkit.
Sok sikert,
Levente.

Ez a hozzászólás válasz lorikbarbara #2494 sorszámú üzenetére, amit január 13. 17²⁸-kor írt.

Kedves Barbara,
ha élőben, személyesen és még részletesebben szeretnéd megérteni és látni is a helyzetedet, egyeztethetünk egy időpontot ha felhívsz.
Üdv,
Levente.

Ez a hozzászólás válasz zsuzsa39 #2493 sorszámú üzenetére, amit január 13. 15³⁶-kor írt.

Kedves Zsuzsa39,
így már tudok válaszolni az előző leveledben feltett kérdésre, éspedig azt, hogy nyugodt lehetsz, hogy ha így folytatod lesz olyan területe a szervezetednek amit annyira legyengítesz, hogy vígan szórakozhat a betegség rajta.
Amíg nem tanulod meg, hogy ne mindig a mások igényeit helyezd előtérbe, addig ilyen „átverő” helyzetekkel fogsz találkozni.
A Napnál is világosabb, hogy talált egy régi barátnőt, akivel esetleg megint felmelegedtek a régi (akkor csodásnak tűnő) érzelmek, és Ő is tudja, hogy ez már nem olyan, de még vacillál, mert nem tud dönteni. Ezt a választ nem azért írtam ennyire szó szerint, hogy majd jól az orra alá dörgöld, mert azzal soha nem érsz semmit, amíg úgy állsz elő egy számodra megnyerni szándékozó témával. hogy „ez és ez ezt és ezt mondta, tehát úgy van!” Ezzel a felállással bárki kiröhög.
Először is a Te rád tartozó dolog nem az, hogy siránkozz és sajnáltasd magad, hogy „szegény én”, és mutogass a másikra , hogy ezt és ezt művelte velem, hanem átgondold tiszta fejjel, hogy milyen szereped volt ebben a kapcsolatban, mennyire tettél fel mindent egy lapra és még mi mindent csináltál rosszul. Az ásó kapa és nagyharang esti meséből is jobb, ha házasságod előtt felnősz, mert csak az csalódik, akinek elvárásai vannak.
Gondold át, hogy miért mentél el más országba dolgozni és állj a két lábadra, mert valójában neked ott a feladatodat kell ellátnod és nem sajnáld magad! HA legalább ezért felvállalod, hogy összeszeded magad, akkor már pár nap múlva tisztábban tudsz gondolkodni az egészről. Addig a helytállásodra koncentrálj és este pedig készülj a következő napra, mert van mit visszapótolj az elvesztett energiáidból.
Sok sikert,
Levente.

Ez a hozzászólás válasz Marcsika66 #2492 sorszámú üzenetére, amit január 13. 15²⁰-kor írt.

Kedves Marcsika66,
igen el lehet, de ahhoz kellenek a jegyzetek és sok gyakorlás másokon, hogy megszokd az izomtesztelést. Így azonban nem lesz okleveled és nem használhatod hivatalosan. Azt felejtsd el, hogy csak vizsgázni mész, mert ott is a tanfolyam ára a fő lényeg mint bármilyen oktatáson és nem az, hogy tudd is! „Majd bele jössz” a válasz mindenhol ha csak nézel, hogy miért is adták az oklevelet? Hát, a pénzedért!
Üdv,
Levente.

Ez a hozzászólás válasz igmar #2491 sorszámú üzenetére, amit január 13. 10²¹-kor írt.

Kedves Igmar,
örülök, hogy azért nem hiábavaló ez az éjszakai közmunkám.:))
Légy biztos magadban és tudd, aminek még nem jött el az ideje, annak nem is kellett! Ezt nem kell elmagyarázni senkinek, de azonnal látszik rajtad a magabiztosság és határozottság, így nem is próbálnak rábeszélni az ő rendszerükre.
Sok sikert,
Levente.

Kedves Levente!

1985.03.18-án születtem és szeretném a tanácsodat, segítségedet kérni. Hogy tömören kezdjem ez a 2008as évem katasztrófa volt. Semmi sem sikerült és úgy érzem, hogy én vagyok a legpechesebb ember a földön. Katasztrófa és sikertelenség. Ez nagyon megvisel lelkileg és persze magamban keresem a hibát. Nem tudom mi a megoldás, vagy hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy előre mozdítsam a helyzetem.
Az öcsém az ősszel járt egy parapszichológusnál. A hölgy azt mondta rólam, hogy a családunkban (szüleimmel és két fiatalabb testvéremmel élek együtt) én vagyok a legbefolyásolhatóbb ember (a negatív erők által) és ezért van az hogy egy helyben toporgok, és hogy nem haladok semerre. És hogy nagy szükségem lenne arra, hogy kezeljen engem.(nem tudom milyen kezelésekre gondolt).Valamint még azt is, hogy ezért van az, hogy én annyira elvágyom otthonról. Azt mondta, hogy ha anélkül költöznék el, hogy megtisztultam, az életem tele lesz nehézségekkel és kudarccal. Ez azóta..akármennyire is nem akartam, hogy az agyamba kerüljön, folyamatosan ott motoszkál. Kíváncsi vagyok mi a véleményed.

Üdv: Dia

Kedves Levente!

köszönöm válaszodat, azonban nem mindent értek.Arra gondoltam, érdemes lenne elmennem Hozzád, mit gondolsz?
Amúgy ma már jobban érzem magam sokkal, nem gondolok ezekre, na jó annyit, nem akarok álszent lenni..
Tehát ne foglalkozzam azzal, hogy mit tett, szeressem úgyanúgy, hisz magamnak is köszönhetem?

Üdv,
Barbara

Szia Levente es bocsänat hogy nem irtam semmit a lelkiällapotomrol es ugy värtam välaszt.hät nagyon gäz szerintem.a törtenet a következö tavaj belekezdtekm egy kapcsolatba itt külföldön ahol dolgozom es decemberben miutän ö is es en is otthon voltunk visszateres utän szakitott velem azzal az indokkal hogy rengeteg a problemäja otthon ami igaz is mert tudok rola es bär szeret legyünk barätok.Ez a szakitäs engem lelkileg nagyon megviselt mert meg nem közelgett a hazateres dätuma addig minden rendben volt söt meg az nap is mikor ment haza dult a nagy szerelem.Mind a ketten 5 napot voltunk otthon ö szloväkiäban en magyarorszägon es mikor vissza jött mär nagyon furcsän viselkedett es meg aznap este közölte velem hogy vege.Most megint otthon van de mielött elment beszegettünk mint 2 jobarät es megint azt mondta hogy szeret de maradjunk most inkäbb barätok de az is lehet hogy 2-3 het mulva ujra eggyütt lehetünk.nincs nap hogy ne sirjak az idegeim pattanäsig feszültek es ojan nyomäs van a mellkasomban mintha a szivem akarna megszakadni.lehet hogy hüjen hangzik de tenleg ezt erzem.Bocsänat hogy nincs a betükön ekezet de a nemet billentyü nem tartalmaz ekezetes betüt.Nem tudom eleg-e ennyi amit irtam.Köszönöm elöre is a välaszod

Kedves Levente!
Szeretném megkérdezni hogy a kineziologiát saját erőből is el lehet sajátitani tanulással???

Kedves Levente!
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat! Most is tanultam tőled, úgy mint legutóbb! Mindig elgondolkodtató amiket írsz! Nem könnyű egy olyan házasságban élni aki sok éven át egy másik emberré akar formálni, de azt hiszem amióta Új Életet kezdtünk, azóta megpróbálok olyan lenni mint azelőtt, hiszen te is azt irtad, hogy ne hagyjam, hogy átformáljon olyanná aki nem akarok lenni! Én is és Ő is és a 3. személy is egy külön Egyéniség és Mások vagyunk! Igyekszek megtenni mindent azért., hogy jobb életünk legyen, de nem könnyű! Hiszen a munkahelyen már gyesre küldenének állandóan és anyukámmal is állandóan a gyerektémán vitázunk. A gond, csak az, hogy Még nem hozhatom fel vagy nem merem felhozni, hogy szeretne-e egyáltalán velem gyereket! Nem tudom mi lesz! -Ez Most csak Úgy 'kijött' belőlem!
Mégegyszer köszönök mindent!-
További jó tanácsadást!
Üdvözlettel: igmar

Ez a hozzászólás válasz zsuzsa39 #2487 sorszámú üzenetére, amit január 12. 19⁴⁹-kor írt.

Kedves Zsuzsa39,
jós nem vagyok, és a lelkiállapotodról nem mondtál semmit, így „nem találok szavakat”.
Írj bővebb beszámolót.
Üdv,
Levente.

Ez a hozzászólás válasz igmar #2486 sorszámú üzenetére, amit január 12. 16³⁷-kor írt.

Kedves Igmar,
ha jól emlékszem akkor is tegező viszonyban voltunk, így most is úgy folytatom.
Mivel számodra az elmúlt esemény már nem tűnik annyira visszataszítónak és undorítónak, így megszűnt a jelzésed.
Ami a férjedet illeti, nála csak most tudatosult, hogy mit is művelt és milyen módon, így nála most van az aktív tudatalatti szakasz amit teljesen semleges viszonyulással tud csak megszüntetni.
Ne a csúnya és rossz tulajdonságokat idézze elő emlékeiben, hogy minél hamarabb elfelejtse, (ha valóban azt akarja) hanem tanuljon meg semleges lenni mint egy erdőben bármely fához való viszonyulás!
Sok sikert,
Levente.

Ez a hozzászólás válasz lorikbarbara #2485 sorszámú üzenetére, amit január 12. 16³⁶-kor írt.

Kedves Barbara,
hallottál arról a mondásról, hogy „a tudást ki kell bírni”?!? Tehát, ha kutakodsz, akkor viseld el a valóságot is, mert nem véletlenül nincs harmadik szemes érzékelésünk, mivel még nem vagyunk olyan szinten, hogy megértsük az egyének egyéniességükhöz való teremtésbeli jogát!
Az, hogy a társadalmi marhaságok követése és elfogadása, kinek milyen fájdalmat okoz, szintén az univerzumi törvények tudatlanság fokával mérhető!
Már írtam, először bocsáss meg magadnak, mert ha jól átgondolnád, először is magadat vádolod valójában, mivel neked is a belső hangod mindig a valós igazságot súgja, csak sajnos az soha nem a tudatoddal kialakított egód igazsága! Csak ezért van benned harag és csalódottság, mert a Maya fátyla eltakarja előled is elejétől fogva a valós igazságot és teljes hazugságokra épül mindaz amit szentnek és sérthetetlennek vallasz.
Ezért írtam, hogy a Te iskolád és ha tetszik ha nem, bárhol ezt fogod járni, amíg nem érted meg a valós igazságot a dolgokról!
A szeretet érzés sem a másik függőségétől függ (erre is tanítanak, hogy zsarolhassanak vele) hanem az veled született tulajdonság. Amint megérted a dühödet okozó belső tévedéseidet, azonnal megengeded magadnak, hogy újra érezhesd a szeretet érzést, mert az a Te tulajdonod, csak most elfojtod a téves véleményeiddel, önsajnálattal (jól is eső „szegény én”) és kavargó érthetetlenségeddel.
Végül egy Buddha idézet: „A helytelen valóság felfogás a szenvedés forrása”!
Sok sikert,
Levente.

SZIA lEVENTE 1969 09 14-EN SZÜLETTEM AZT SZERETNEM MEGTUDNI HOGY VÄRHATO -E KOMOLYABB BETEGSEG A KÖVETKEZÖ IDÖSZAKBAN ES HOGY A LELKIÄLLAPOTOM MIKOR JÖN HEJRE MERT MOST NAGYON ROSSZ:KÖSZÖNÖM

Kedves Levente!
Én Bodnárné Ignácz Marianna vagyok, talán emlékszik rám, egy pár évvel ezelőtt kb. (2 éve)írtam Önnek az akkori házassági gondjaimról illetve egy kellemetlen allergiáról és viszketési tünetekről is lehet, hogy írtam. 2005-ben férjhez mentem egy olyan emberhez, aki másba volt szerelmes aztán rengeteg gondjaink lettek ebből a félre lépésből, mert a férjem nem tudta lezárni magában egy korábbi kapcsolatát. És én (1974.11.12 ) rengeteg lelki vívódásokon esem át és ennek következményeként sokat betegeskedtem, ami korábban nem volt rám jellemző. Allergia az teljesen a hatalmába kerített és aztán 2006 év végén végbél körüli viszketési panaszaim voltak. Emlékszem soraira amiket visszaírt, hogy a férjem (1974.09.26) stabilabb születési állapottal rendelkezik és tudta, hogy engem akar elvenni feleségül illetve a harmadik személyhez akart formálni. Ez így volt, most túl vagyunk egy szétköltözésen ami 2007 októberében következett be, aztán 2008 áprilisban visszamentem és újra kezdtük, igaz Ő soha nem kért bocsánatot semmiért. Ugyanis a harmadik személy tovább állt, nem bírt a férjemre várni! Szörnyű időszak volt, mindenki ellene volt csak én voltam mellette, a családja és a nővére is ellökték maguktól én voltam vele Akit Megcsalt és Átvert. Erre mit hoz a sors, ebben az évben ugyanaz a viszketési panasza támadt a férjemnek mint nekem. Teljesen Ugyanaz! A sok idegeskedés vagy nem tudom miért nála is kialakult az a betegség ami korábban nekem. Most viszonylag jól vagyunk, vele vagyok, aharmadik személy teljesen kiszállt az életünkből csak szerintem még a férjem nem zárta le őt teljesen, mert együtt is dologznak Judittal 1976.05.16, egy munkahelyen.A kérdésem ennyi: Mi okozta ezt a betegséget a férjemnél, ami nálam is volt? Mit gondol a mi esetünkről?
Nagyon köszönöm és várom válaszát!
Üdvözlettel: igmar

Kedves Levente!

köszönöm megnyugtató válaszodat, tisztában vagyok vele, hogy néha magamnak keresem a problémákat, mindent tudni akarok, mi történt stb, kiváncsi a természetem.
Ezért a kapcsolatért én nagyon sokat tettem, nagyon szeretem a Lacit.Azonban most mintha vmi megváltozott volna, nem érdekel Ő, pedig nagyon normális, aranyos...Egyszerűen ez jön belőlem, és Ő nem érti.Olyan szánalmasan érzem magam, hogy ez volt, mint egy primitiv szapanoperában, ki kinek mit kavart..
szóval, szeretném elfelejteni, túllépni, mert ez engem is hártáltat, és tudom, hogy ennél sokkal rosszabb férfiak is vannak, mert azért jó életünk volt-van.
Szerinted mindent meglehet bocsájtani?Laci szerint túlreagálom, mert nem ment ki hozzá, nem csinált semmit.Én mégsem így érzem, elárult azt érzem.
Köszönöm előre is, hogy meghallgattál, remélem nem terheltelek.

Üdv,
Barbara

Ez a hozzászólás válasz lorikbarbara #2482 sorszámú üzenetére, amit január 8. 13¹⁹-kor írt.

Kedves Barbara,
én nem szeretném ecsetelni, hogy ki mit kéne ilyen helyzetben csináljon, inkább csak a Te szemszögedből nézném a dolgot.
Először is, bízzál magadban, mert meg kéne értsd, hogy egyedül születtél, egyedül vizsgázol mindenütt és egyedül fogsz meghalni. A „féltelek” és a többéves gyász általában a „szegény énről” szól minden esetben., hogy „nehogy már itt hagyj”! Mi lesz velem?
Vak bizalommal még magadban sem bízhatsz soha, mert ilyen az emberi természet! Akkor miért kell folytonosan matass és keresd magadnak a konfliktust?
Végül mint írtam, nézz magadba és tanulj az eddigiekből mert ha nem, bárkit választasz helyette, úgyis ugyanilyen kihívásokkal fogsz találkozni, mert ami rád tartozik az a Te iskolád.
Sok sikert,
Levente.

Ez a hozzászólás válasz Moncsinov #2481 sorszámú üzenetére, amit január 8. 9²⁷-kor írt.

Kedves Moncsinov,
amennyire tisztában vagy az orvosságok (direkt nem írom, hogy gyógyszer!) hatásaival és a betegségek mibenlétével, sajnos nem nagy reményt látok, hogy ezoterikus megközelítésben megoldanád a problémádat. Ugyanúgy a személyiségváltozásaidat sem veszed észre amin keresztül mentél ez idő alatt mivel folyamatosan fátyol alatt tartja az intellektusod, ami mindent megmagyaráz és azt hiszi, hogy a mások igényeinek is az előtérbe helyezésével lehet pótolni a saját érzelmi megelégedést.
Röviden összefoglalom, ahogy én látom, hátha tudsz kezdeni valamit vele.
A vese csak az energiaveszteség miatt tud kimerülni és problémázni. Az az energiaháztartásunk! Te esetleg ha nem egyéb, vízzel tartottad szinten. A nagyszerű orvost kihagynám a számításból, mert én inkább a Te „utolsó pillanat”-i döntésedet részesítem előnybe, mert akkor végre lemondtál az addigi hajtásodról a számodra helytelen vágányon és így volt értelme regenerálódj.
Az, hogy végre elindult a valódi érzelmi alapokon nyugvó szeretet érzésed, és visszaállt az inzulingondod az nem a csodák csodája, hanem természetes működése a szervezetnek, mert már nem a hasnyálmirigy kellett édesebbé tegye az életedet.
A mostani panaszodat pedig valamilyen feszültséggel és folytonos „agyalással” tartod fenn, természetesen magadban tartva, mert nem vállalod a környezeted felé ezt az arcodat, így csak belül „termelsz”. A lélegzeted is az elfojtás eredménye, mert valójában tele tüdős légzést sem mersz venni.
Mindez tudat alatti kényszer, így lehet, hogy hiába is próbálsz erőlködni, a tudat soha nem engedi fel az elfojtott dolgokat magától, hogy ne legyen még fájdalmasabb. Kineziológiai oldással utána lehet nézni pontosabban a témának.
A gyomor tájéki fájdalmat szintén a lép-csakrádnak tulajdonítom, ami szerintem teljesen „bedugult”.
Még annyit, hogy hiába „élsz egészségesen” és iszol napi öt, hat liter vizet, a napi kajánk tiszta energiája ami valóban megmarad miután feldolgozódott a szervezetben és természetesen felhasznál ezalatt rengeteg energiát, 4 (!) másodpercig lenne elegendő, hogy éljünk teljes egyensúlytartással és tiszta gondolkodással! Csak azért eszünk, hogy a főcsakrák fizikai megfelelőit a mirigyeket dolgoztassuk, hogy közben tudják a csakrák csapolni az Univerzum energiáját!
Indiában találhatsz olyan papi kasztokat, ahol egyáltalán nem esznek, mert képesek a csakrákat kaja nélkül is dolgoztatni. Levegőevőknek hívják őket, de nálunk is pár éve „divat lett” a fényevés.
Ja, ezzel kezdtem, hogy a Te rendszeredbe nehezen fog beférni az én magyarázatom.
Addig is amíg nem mered jobban kinyitni az orrlyukaidat, éjszakára dugjál bele egy kb. 1cm szívószál darabot, ami van annyira vastag, hogy tágan tartja az orrlyukaidat.
A lelki mozgatórugókat pedig csak oldással lehet kinyitni.
Sok sikert,
Levente.

Kedves Levente!

Pár napja írtam már Neked, azonban vmi ok folytán elszállt, remélem most nagyobb sikerrel járok.
Elég nehéz időszakom van, vagyok túl, én 1980.08.08.án születtem, régóta gondolkozom a kineziológián, hátha segítene 'emésztenem' a dolgokat.
Lacival, a párommal régóta vagyunk együtt, idén ősszel szakítottunk, egy 3.miatt, aztán kibékültünk, csak Ő még folytatta a lánnyal egy kicsit, amiről össze vissza hazudozott, a lány külföldön él, így csak az sms, telefon... volt köztük, én mindig rájöttem rájövök mindenre, így óriási botrányok stb...
Aztán abba maradt a dolog, a lány írt nekem, képeket küldött, szóval minden áron azt akarta, h összevesszünk.
Szilveszter előtt kapott a laci képeslapot a lánytól, és írt neki, h hagyja békén, meg beszéltek is, h miért csinálta ezt.Azonban a lány engem felhívott, h azért kereste, mert Őt szereti, de Őt már nem érdekli a Laci, mert van barátja...Aztán bevallotta a Laci, h mikor itthon volt a lány találkoztak, de nem volt semmi, pedig a lány nagyon akarta volna.És itt vagyok én, aki nem hiszek már a Lacinak, pedig Ő állítása szerint engem szeret és nem ezért kereste a lányt, hanem, h hagyja békén.
Én meg vergődöm, szeretem Őt, ezért nem bírom elhagyni még, de ezt így nem bírom sokáig.
Te mit javasolsz?Olyan elkeseresett vagyok, h ezt kapom.

Válaszodat várva
Üdv,
Barbara

Kedves Levente,

1980.09.26-án születtem (túlhordott babaként).

Szeretnék tanácsot kérni a problémáimmal kapcsolatban.
2 éve kezdődött, mikor férjhez mentem, új állást szereztem, lakást vettünk: először a veséim betegedtek meg, krónikus vesegyulladásom lett, amibe végül majdnem belehaltam, de az utolsó pillanatban nagyszerű orvos kezébe kerültem és meggyógyított. Ekkorra folyton rossz közérzetem volt (kiszáradásérzés, halálos fáradtság), de ahogy rendbejöttem, javult a helyzet. De ekkor meg elkezdtem hízni, holott az étvágyam teljesen elment, napi egy friss salátát alig bírtam megenni. Néhány hónap múlva (tavaly ősszel) kiderült, hogy inzulinproblémám van, amihez egy autoimmun (Hashimoto) pajzsmirigy alulműködés társul. Mindent bevetettem, hogy meggyógyuljak, még egészségesebben igyekeztem élni, étkezni, továbbra is napi 5-6 liter vizet ittam, sportoltam.
Néhány hónap alatt az életmódomnak és a gyógyszereknek hála, rendbejött a szétdúlt hormonháztartásom, inzulinom, stb.

Ezután, idén májusban áldott állapotba kerültem. Csodák csodája, az inzulingondom nem romlott terhességi diabétesszé, hanem teljesen megjavult a cukrom! A pajzsmirigyem is továbbra is jól működik. Viszont a várandósság félidejénél csúnya arcüreggyulladást kaptam, amit Boiron bogyókkal, teákkal kikúráltam, legalábbis én azt hittem. De sajnos visszamaradt egy gyulladt állapot, csúnya váladékkal (bocsánat), ami szinte kifújhatatlan. Ráadásul egyre szűkebbek lettek az orrjárataim, most már ott tartok, hogy hónapok óta fuldoklok, éjjel-nappal. Sterimár tengervizes orrsprayt használok, de nem segít.Éjszaka rémálmaim vannak, folyton felébredek arra, hogy nem kapok levegőt és a a legrosszabb, hogy ilyenkor nem kezdek szájon át lélegezni automatikusan.
Lehet, hogy ehhez kapcsolódik a másik gondom, kb ezzel egy időben jött elő, a szívem alatt, a szegycsont mellett egy diónyi éles, késszúrásszerű fájdalom, amit elöl-hátul érzek. Ha ülök-állok, bal oldalamon felszek, rákezdi, de olyan mértékben, hogy elveszítem szinte a kontrollt és csak arra tudok koncentrálni, hogy vízszintesbe kerüljek és elmúljon. Ez mára kéttenyérnyi fájdalom lett. A gyomrom baloldala felett, illetve a bal tüdőm környékén van. A háziorvosom nem tulajdonít neki jelentőséget, nekem viszont naponta kihívás elviselni, ellehetetleníti az életemet.

Hozzá még terhességi magasvérnyomásom lett, de szerencsére nem fajult toxémiává.
A Kisbabát február 6-ra várom, nagyon várt baba.

Nagyon szépen köszönöm előre is a választ!

Moncsinov

Ez a hozzászólás válasz Lissy #2479 sorszámú üzenetére, amit január 7. 15³²-kor írt.

Kedves Lizi,
nagyon megható, hogy viszont szeretnél gondoskodni Anyukádról, azonban Te sem és én sem látunk bele a fejébe, így nem tudhatjuk mi szerint dönt vagy nem dönt nap mint nap.
Ha esetleg ő vállalkozna, hogy szeretne valamit változtatni a helyzetén és megérteni, hogy miért vannak ekkora kihívásai, akkor szívesen állok rendelkezésére.
Hidd el, amíg ő nem akar, mert ragaszkodik a sajátjához, addig kívülről nem tudjuk megváltoztatni.
Sok sikert,
Levente.

Kedves Levente!
Én az édesanyámnak szeretnék valami megoldást találni a gondjaira. Ő 1970. 06. 12-én született. Kedves,gondoskodó,önfeláldozó anya,de az elmúlt pár évben,de inkább az elmúlt hónapokban nagyon rosszra fordult a helyzetünk anyagilag. Ő mindent megtesz,hogy megoldja ezeket,de már túl nagy adósságban vagyunk,és ahogy megszabadulunk az egyiktől,jön a másik. Én és tesóim nem tudunk segíteni,nevelő apámról meg inkább ne is beszéljünk... Édesanyám már teljesen kikészült idegileg,és egyszerűen nem tud már mit csinálni... Ha tudna valami tanácsot adni,vagy,ha azt meg tudná mondani,hogy miért van ez,vagy meddig tart még,akkor már az is előrelépés lenne!
Előre is köszönöm,
Lizi

Ez a hozzászólás válasz violettas #2477 sorszámú üzenetére, amit január 6. 16³⁸-kor írt.

Kedves Violetta,
jóslással nem foglalkozom, így nem tudhatom, hogy mi sikerül neked ebben az évben.
Ami a lefogyásodat illeti, arra pedig lenne egy pár tanácsom, természetesen amit eddig számba sem vettél, hogy esetleg ezért szaporítod kilóidat.
1. Első helyen a másoknak való megfelelésed és mások érdekeinek az előtérbe helyezése áll.
2. Magabiztonság és önbizalomhiány, hiába magyarázol meg mindent, ez csak mentális teljesítmény, ami érzelmi szintedhez sajnos nem biztosítja az igényt.
3. Túlzott racionalitás és „agyalás”. Mások meggyőzésének túlzásba vitele.
Sajnos ezek tudatalatti személyiséged viselkedésformái, így csak kineziológiai oldással tudnék személyre szabottabban megoldást is találni számodra.
Sok sikert,
Levente.

Kedves Levente!

1979. június 10-én születtem. Az érdekelne, hogy ebben az évben sikerül-e lefogynom? Milyen tanácsot tudnál adni, hogy elérjem a célom? Köszönöm!
Üdv.:
Violetta
B.U.É.K!!!

Ez a hozzászólás válasz ginca #2475 sorszámú üzenetére, amit január 4. 16⁴⁹-kor írt.

Kedves Gina,
örülök, hogy pár perc alatt rájöttél a téves címzésre.
Üdv,
Levente.

Szia Bella!éN 1980 11 08.án születtem.KETTÖ ÉVE PROBÁLKOZUNK A GYERMEKÁLLDÁSSAL DE SAJNOS EDDIG MÉG NEM SIKERÜLT!A KÉRDÉSEM AZ HOGY EBBEN AZ ÉVBEN MEGSZÜLETIK E A VÁRT GYERMEKÜNK?A VÁLASZT ELÖRE IS KÖSZÖNÖM!GINA

Ez a hozzászólás válasz g.ábor #2472 sorszámú üzenetére, amit január 3. 23¹⁴-kor írt.

Kedves Gábor,
nem szórakozás a tétlenséged, hanem kényelem! Nagyon nagy baj, hogy megszüntették a kötelező honvédséget, mivel az legalább arra jó volt, hogy az ember megtapasztalt olyasmiket is, amit el sem képzelt magáról, hogy képes rá. De ma már nincs szükség talpraesett, minden helyzetben megoldást találó egyénekre, csak a nyeszle, tunya, bólogató bal…@..szokra. Ez a trendi a globalizációba és szolgasorba kényszerítő rendszerben.
Azonban most is aktuális az „aki keres talál” mondás, így csak az egyéntől függ, hogy mennyire engedi magát járomba fogni, vagy tesz érte, hogy tapasztaljon és tanuljon.
Mivel a leveleket elolvasom és azonnal írom a választ, amit „súgnak fentről” szoktam mondani, így most látom, hogy a leveled második felére is megadtam a mára elegendő választ.
Üdv,
Levente.

Ez a hozzászólás válasz ricky57 #2470 sorszámú üzenetére, amit január 3. 16³³-kor írt.

Kedves Ricky57,
nem a túlzott idegeskedés, hanem az azt okozó gondolatok, amik természetesen többlet terhet jelentenek számodra, azok okozzák a hátfájásodat. A „teljes szívemből imádom” és „féltem őt” jól hangzik, azonban a panaszaidra válasz is, mivel mikor hallom már azt, hogy „féltem magam” és „vigyázok magamra” azért, hogy valóban segíthessek, ha kell?
Mivel mindig másokat részesítettél előnyben (természetesen akiket elfogadtál, pl. családtagjaid) így a szerinted „mit tettem érte” vállalásaid igazolták vissza, hogy „akkor most elégedett vagyok a teljesítményemmel”. (Mentális visszacsatolás értékelhető érzelmek nélkül.)
Olyanról már hallottál, hogy a „nem tevés is tevés”, és gyakoroltad-e valaha?
Neked is vannak határaid, így a tudatoddal soha nem fogod túllépni, csak a testedet leépíteni.
Mi lenne a megoldásod? Először is az önmagaddal szembeni felelősségvállalásod, mert már „nyikorognak” a soha nem olajozott részeid. Tudom, hogy nehéz lesz megváltoztatni a személyiség beidegződéseit, de hidd el azt is megtanultad és elsajátítottad valaha, így bármikor képes vagy változtatni rajta, főleg ha már jelez, hogy nem mindenben van igazad.
Mint írtam, csak egy töredékét fordítsd a gondoskodásod részének önmagadra és ne folyton a más keresztjét cipeld, mert azzal másnak nem lesz könnyebb.
Végül újból írom, hogy próbáld élvezni a létet anélkül, hogy tegyél is érte valamit.
Az éjszakai alvásod pedig a csapongó gondolataid miatt nem rendes, mivel operálni is altatásban szoktak, így akkor nem fájhat semmi! Ha valóban alszik az ember.
A javaslataim és meglátásaim ezek lettek volna, még annyival megtetőzve, hogy a „féltem, féltékeny vagyok, gyászolom” meghatározások mögött mindig a „szegény én” áll. A túlzott gondoskodni akarás is megteremti a megfelelő alanyt.
Neked is írom, hogy hidd el jobb ha én vagyok ennyire nyers és igaz, mintsem a sors ostora csapkodjon továbbra is! -természetesen (sajnos) jogosan.
Üdv,
Levente.

Kedves Levente!
Nagyon köszönöm a válaszodat. Áldott Új évet kívánok a karácsonyi kívánságok után.

Válaszodban nagyon találó volt (meglepődtem) valóban mindig kerestem-'követeltem'-vágyva vártam az ÉLET nagy recepteskönyvét, -és amikor megkaptam, iránymutatás formájában - persze, hogy nem követtem, már azért se. Ego? Büszkeség?Makacsság?

Köszönöm a tétovaság felismerésének megerősítését.Tehát érdemes ezen elgondolkozni, bár bennem szégyellni való kérdéssé vált, hogy lehet, szórakozás-e ez a tét-lenség?

Hogyan lehet közelebb kerülni a 'világ bánatának örömének megismeréséhez?' (haha újabb recept, inkább A 'mélyvízről' írj még kérlek.A különbséget. A válaszfalat. A töréspntot)


Köszönöm
g.

Kedves Levente!
Először is Boldog új évet kívánok neked!
-1957.06 .07.-én születtem.Úgyvettem észre,hogy mostanában,gyakran vagyok ideges,minden kihoz a sodromból,azokkal vitatkozom akiket szeretek.És amióta ez tart,az egészségem is romlott.Aggódom a férjemér is(akit teljes szívemből imádok),tavaly átesett egy katéterezésen,és azóta félek minden eggyes új naptól,féltem őt!Kegyetlenül fáj a hátam,és azt hallottam,hogy a túlzott idegeskedés is kihozhatja ezt a fájdalmat.Afájdalom már-már elviselhetetlen,éjszaka pont ezért nem is igen tudok ezért aludni.Érdekelne,hogy mit tudnál nekem javasolni ,mondani?.Várom a válaszod.Köszönöm.

Kedves Levente!
Először is Boldog új évet kívánok neked!
-1957.06 .07.-én születtem.Úgyvettem észre,hogy mostanában,gyakran vagyok ideges,minden kihoz a sodromból,azokkal vitatkozom akiket szeretek.És amióta ez tart,az egészségem is romlott.Aggódom a férjemér is(akit teljes szívemből imádok),tavaly átesett egy katéterezésen,és azóta félek minden eggyes új naptól,féltem őt!Kegyetlenül fáj a hátam,és azt hallottam,hogy a túlzott idegeskedés is kihozhatja ezt a fájdalmat.Afájdalom már-már elviselhetetlen,éjszaka pont ezért nem is igen tudok ezért aludni.Érdekelne,hogy mit tudnál nekem javasolni ,mondani?.Várom a válaszod.Köszönöm.

Ez a hozzászólás válasz katasäg #2467 sorszámú üzenetére, amit január 2. 9¹¹-kor írt.

Kedves Kata,
egy kineziológiai oldással pontosabban lehetne egy két dolgot megállapítani, így csak az általános összefüggések szerint írhatok.
Csak a Te szemszögedből lehet a Te számodra elemezni a helyzetet, így próbáld átgondolni, hogy mi az a viselkedésforma amit édesanyád mintájára használsz és nem engednél a változtatásnak semmi áron. Nekem az a gyanúm, hogy azt kéne feltárd magadban, főleg ha a kisbabátok is lány volt.
A tanítása ezeknek az eseményeknek szintén csak személyre szólóak, így én „látatlanban” nem tudom megmondani szó szerint, hogy miért történtek.
Ha úgy próbálod átgondolni az egész témádat amint kérdezted, hogy „mire akar ez tanítani?”, akkor már jó úton jársz, mert azt jelenti, hogy nem vádaskodással közelíted meg a témát, hanem megérteni akarással. A vádaskodást úgy magadra, mint a többi résztvevők irányába értem, mert ez számodra nagyon jó látod, hogy egy tanulási folyamat volt, hogy valóban megértéssel soha ne kelljen többé megtapasztald.
Még hajlamos vagy a mások előtérbe helyezésére is, így azt is ha túlzásba viszed hosszú ideig, akkor a felgyülemlett egyensúlytalanság miatt egy idő után robban.
Sok sikert,
Levente.

Kata-1977.01.22.
2008-ban elveszitettem edesanyämat,megmergeztek a kutyäinkat es most halt meg a kisbabänk.Persze mäs dolgok is törtentek,jokis rosszakis,de mindent egybe vetve :nagyon kemeny evem volt.Kerdesem:miert kellett ennyi mindent elszenvednem?mire akar ez tanitani?Es föleg:hogyan lehet ezen tultenni magamat?

Ez a hozzászólás válasz petrovma #2465 sorszámú üzenetére, amit január 1. 16⁴²-kor írt.

Kedves Petrovma,
tanácsolni soha nem szoktam, mert akkor már nem saját döntés lesz, így máskor is visszajöhet.
Azonban azon elgondolkodhatsz, hogy már mióta van közöttetek ez a felállás?
Egy kapcsolat mindig kompromisszumokon alapul, így ebbe a játszmába már rég bele mentél. Talán egyéb előnyök kiegyenlítik? Tudhatod Te is, hogy a valamit valamiért minden kapcsolat fenntartója, így hiába írod le a csak számodra zavaró tényeket, ott van az, amiért neked így is megéri.
Ha valóban változtatni akarsz akkor nyugodtan kezd el, bevállalva a legrosszabb lehetőséget is. Nyugodt lehetsz, hogy minden csoda három napig tart és nem is annyira nehéz megváltozni és megváltoztatni az elvárásokat és belenyugvásokat a környezetedtől, mint ahogy annak tűnik.
Mérlegeld, hogy kinek van több vesztenivalója ebben a kapcsolatban és rájössz, hogy nem neked! Akkor? Ja, hogy ők ketten vannak? Akkor is számodra az 50%-50% jó és rossz egyensúly fenn kell álljon.
Sok sikert,
Levente.