Erre az úgymond kapocsra én 2009 augusztusában jöttem rá, méghozzá egy reinkarnációs álom, - azaz előző életbeli utazás által. Nem kaptam átfogó képet arról az életemről, csupán a legfontosabb tényezőjét láttam: Az utcai lámpák fényében két alakot pillantottam meg, az egyik én voltam, a másik a bátyám. Azt hiszem Sarah-nak hívtak, a bátyámat pedig Johann-nak, nagyjából 19 éves lehettem, szőke hosszú hajam volt akkor, ő pedig 22 talán, és barna hajú. Angliában éltünk, láttam ugyan az utca nevét, de csak annyira emlékszem, hogy angolul volt. Gyanítom a házunk vaskerítése előtt álltunk, méghozzá egymással szemben. Fogtuk egymás kezét, és bár kívülről láttam magamat, éreztem, hogy ez a búcsú pillanata, hatalmas bennem a szomorúság és a fájdalom. Néztük egymás arcát, olyan volt, mintha örökre meg akarnánk jegyezni a másik minden apró vonását. Hosszú percek teltek így el, majd ő letörölte az éppen kicsordult könnycseppet az arcomról. Alig pár másodperc múlva jött egy kopasz, köpcös, ballonkabátos férfi, megragadott a bal karomnál fogva, próbált elrángatni, lassan és nehézkesen engedelmeskedtem neki. Johann felém nyúlt, én őfelé, az ujjbegyeink utoljára összeértek és az ő elgyötört arcával a lelki szemeim előtt ébredtem fel az "álomból". Valósággal fizikai fájdalmat okozott a szorítás a szívemben, folytak a könnyeim és senki más nem járt a fejemben csakis ő!

Ezt a kis történetet kiegészítette egy angyalokkal kommunikáló középkorú hölgy. Mégpedig azzal, hogy ő és én az 1900-as évek elején nem csupán testvérek voltunk, hanem egymásba is szerettünk és ezt az akkori normák szerint nem tudta a családunk elviselni, ezért jobbnak látták, ha engem elszakítanak tőle, más városba küldenek elintézve ezzel azt is, hogy soha többé ne lássuk egymást.

Szerencsére nem bírtunk meglenni egymás nélkül, így mindketten leszülettünk, bár 11 év korkülönbséggel, ő most 30 éves, én 19 vagyok. 2007 szeptembere óta ismerem őt, de 2 évig nem volt tudomásom erről a szoros kötelékről, bár éreztem és majdnem becsavarodtam ettől az egésztől mindaddig, míg fény nem derült arra, hogy mi van közöttünk. Azt hittem, hogy szerelemes vagyok belé, pedig tudat alatt tudtam, hogy ez nem így van, ráadásul azért is okozott ekkora gondot az elején, mert minden más kívülálló, sajnos a mai napig úgy látja, hogy belezúgtam, ráadásul a feleségével is nagyon jóba vagyok azóta is, és még jobban zavart, hogy nem tudtam mit szól, ha a fülébe jut ez az ostoba pletyka. Azonban még egy jó dolog van abban, hogy újra egy másik testben összetalálkoztunk, még pedig az, hogy csak a testvéri szeretet maradt meg közöttünk, ez valami hatalmas könnyebbséggel tölt el engem. Fontos még megírnom, hogy ez az ujjbegy összeérintés megtörtént alig 1 évvel ezelőtt és ezzel együtt egy kellemes hőhullám futott végig rajtam de javu kíséretében...

Mára már tudom kezelni ezt a kapcsolatot, igazán örülök annak, hogy velem történt ilyen! Nagyon szoros a viszonyunk annak ellenére, hogy keveset találkozunk, igaz rendszeresen beszélünk e-mailben vagy telefonon és valahogyan mindig sikerül "elintéznem" hogy 1-2 havonta találkozzunk, mondjuk nem olyan nehéz, mert gyakran járok Pesten arrafelé, ahol ő dolgozik.
Észrevettem, hogy ösztönösen reagálunk egymás gesztusaira vagy érzéseire, még sosem láttam illetve éreztem ilyet, nagyon furcsa, de ugyanakkor rendkívül felemelő érzés! Csakis az tudja megérteni ennek a kapcsolatnak a mibenlétét, aki már átélt ilyet! Az önzetlen szeretet szinte magától létrejött közöttünk és ez a mai világban szerintem nagyon nagy dolog! Számomra a legfontosabb, hogy ő azon kevesek egyike a férfiak közül, akiben maximálisan megbízom, tisztelem őt és tudom, hogy soha nem kell előtte megjátszanom magam!

Forrás: Ezoterikus.hu