Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

A spiritualitás a válság megoldása!

Közzétéve: 2010. 02. 05. Írta: Elixír magazin Forrás: Szepesi Dóra
Értékelés
Swamiji az indiai hagyományból ismert hét szent rísi egyikének a testet öltése, híres mesterlánc tagja. Exkluzív interjúban mesélte el, hogy a válságból a spiritualitás vezethet ki.

Paramhans Swami Maheshwarananda - röviden Swamiji - az indiai hagyományból ismert hét szent rísi egyikének a testet öltése, híres mesterlánc tagja. Negyven éve él Európában. Szellemi vezetése alatt világszerte jógacsoportok működnek, és ő alapította a "Jóga a mindennapi életben" rendszert és az azt továbbadó társaságokat is.

Számos humanitárius vállalkozást kezdeményezett, a világ minden részéről érkező önkéntesekkel iskolákat épít, valamint elszegényedett családok gyermekeinek képzését támogatja, betegellátást, vízellátást szervez. Ajurvédikus akadémiát indított el, ahol természetgyógyászatot, jógát oktatnak. A 8. Világbéke-konferencia előkészítése miatt járt Budapesten, amikor exkluzív interjút adott az Elixír Magazinnak.

Elixír: Tapasztalatai szerint van-e különbség a jógatanulás szempontjából a keleti és a nyugati ember alkatában? Arra gondolok, hogy a naiv európai azt is hiheti, Indiában mindenki otthonról hozza a jóga tudományát. Mindenki tud jógázni, nem kell tanulniuk? Így van ez?

Swamiji: Bizonyos szempontból így. Az emberek tradicionális családi kultúrájához hozzátartozik, hogy jógáznak. Õk inkább a jóga spirituális módját gyakorolják, meg a szolgálatot, a segítő tevékenységeket. Európában a jógát az elmúlt néhány évtizedben egyre többen űzik, viszont itt eltávolodott a tradíciótól. Nyugaton az emberek inkább az intellektusukra hagyatkoznak, ám vannak bizonyos dolgok, amiket nemcsak intellektussal döntünk el. A világ jelenlegi állapota inkább a „túlzott intellektus” következménye. Egyrészt ez nagyon jó, másrészt azonban boldogtalanok vagyunk. Nyugaton először az elméletet dolgozzák ki, és utána vezetik be a gyakorlatba. Indiában nincs szükség az elméletre, mert az a vérükben van, ezért gyakorlatot végeznek.

E.: Önnek mi tetszik az európai kultúrában, és mi nem?

S.: Minden kultúra "jó" kultúra, nem mondanék ilyet, hogy valamit nem szeretek az európai kultúrából. A kultúra az emberekkel utazik, ezért Európában kevert kultúrákat is találunk, és van bennük sok jó és szép elem. Máskülönben minden országnak és nemzetnek megvan a maga kultúrája, az éghajlatnak és a mentalitásnak megfelelően. Az egyetlen, ami nem tetszik, az az, hogy bizonyos kultúrák irányában diszkriminációt tapasztalunk, és ez nem kellene, hogy így legyen. Egyébként nincsen semmi más, amit nem kedvelnék, miután negyven éve a világnak ezen a részén élek.

E.: Az utóbbi évtizedekben a Nyugat nagyon fogékony lett a keleti tanokra: az emberek a  civilizációs válság megoldására gyógyírt keresnek. Ez fordítva is így van? A keletiek válságban érzik-e magukat, és ha igen, keresnek-e kiutat belőle, gondolkodnak-e ilyen fogalmakban?

S.: Mindig vannak változások. A Nyugat valamilyen megoldást akar a Kelettől, az úgynevezett keleti és a déli országok pedig a nyugati kultúrából származó technikáktól várják ugyanezt. India szinte rohan az anyagiasság, a nyugati típusú kultúra irányába. Tehát a változások két oldalról érkeznek. A keleti országokban nyugati életmódot igyekeznek bevezetni, a nyugati államokban pedig jógát gyakorolnak, próbálnak vegetáriánusokká válni és az élet értelmén gondolkodni. De ez benne van az emberi természetben: mindig a szomszéd tányérjába kukucskálunk! Európa sok tekintetben elveszítette hagyományos kultúráját. A magyarok nem hordják a népviseleteiket, nem úgy viselkednek, ahogyan azt az ősi hagyományos kultúrájuk megkívánná.

E.: A Ön egyik könyvében   olvastam: "A spiritualitás az emberi és az Isteni tudat egyesülése." Manapság spirituális evolúcióról beszélünk, ami azt jelenti, hogy évtizedek óta egyre több spirituálisan érett ember születik. Mit szól ehhez? Milyennek tartja a mai generációt?

S.: Azt kell mondanom, hogy egyrészt a vallás nevében visszaélnek a spiritualitással, másrészt a spiritualitás nevében az emberek hitével élnek vissza. Sok rituálé és erőszak létezik a vallás és a spiritualitás jegyében. A spiritualitás a lélekből származik. A spiritualitás tisztaságot jelent, átláthatóságot, és a tiszta életmód, a tiszta gondolkodás a jellemzője. Ez azt jelenti, higgyünk Istenben, de ne tegyünk különbségeket! Egy hasonlattal élve: minden gyerek azt mondja, hogy az én anyám a legjobb. Meg kell azonban tanulnunk, hogy nemcsak a mi anyukánk a jó, más édesanyja is jó. A vallásnak és a vallási vezetőknek meg kell találniuk a spiritualitáshoz vezető utat. Nem azt kellene számolniuk, hogy hány bárány van az udvarukban! Ezt a problémát a jelenlegi generáció és még a következő kettő szenvedi meg.  Három generáció múlva megtörténik a változás, megérkezik majd a segítség. Addig is meditálnunk és imádkoznunk kell, és mantrát kell gyakorolnunk.

E.: Mit üzen a szkeptikusoknak?

S.: Ahol megvan az akarat, ott az út is megvan, de el kell fogadnunk a sors kihívásait. Spirituálisabb és vegetáriánus életet kell élni. Ha az ember megpróbál pozitív életet élni, boldog lesz. A gazdasági válság is elsősorban azokat az embereket sújtja, akiknek nincs vagy csak egyféle képzettségük van. A falusi embereket, a gazdálkodókat elkerüli a válság, mert ők tudják, hogyan kell a földet megművelni, értenek a gyümölcsfákhoz, tudnak kenyeret sütni, tehenet tartani, fejni, el tudnak végezni egy kis villanyszerelési munkát, tudják, hogyan lehet vizet szerezni. A sokirányú képességekhez kell visszatérnünk!

Forrás: Szepesi Dóra