Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Mi a valódi élet? Most megmondjuk a tutit!

Közzétéve: 2009. 05. 05. Írta: Szantál
Értékelés
Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyermekünk, vagy ha megszületik a második.
Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyermekünk, vagy ha megszületik a második. Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez, vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek. Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut. Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni.

De ha most nem kezdünk el boldog, teljes életet élni, akkor mikor? Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék. Alfred Souza mondta: „Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az akadályok a valódi élet.”

Ha íly módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire, és akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyermekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha férjez megyek, ha végre elválok... Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, sem a nyarat, sem az őszt, a telet és egy újjászületést, hanem eldöntjük, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot „elkezdeni”, mint ez a pillanat. Az életöröm és a boldogság nem úti célok, hanem maga az utazás.

Próbálj meg válaszolni 1-2 kérdésre:
Sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!
Sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét!
Sorolj fel 10 Nobel-díjast!
Sorolj fel 5 Oscar díjas színészét!

Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a győzteseket elfelejtjük.

De fel tudsz-e sorolni:
3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél?
3 barátot, aki nehéz időkben melletted állt?
3 olyan embert, aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy, embereket, akikkel szívesen töltöd az idődet?

Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei. Viszont aggódnak érted, törődnek veled és melletted állnak minden helyzetben.

Töprengj el rajta, hogy milyen rövid az élet! Te mit akarsz tőle? Ki vagy te? Ha megengeded segítek válaszolni a kérdésre: valószínűleg nem vagy a nagy és közismert hírességek egyike, de olyan ember vagy, aki miatt ezt a levelet írom.

Jó néhány évvel ezelőtt a seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol mindenki a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben az egyik fiú elesett, jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... mindegyikük. Az egyik Down-kóros kislány leült a fiú mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jól érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak át a célvonalon. Akik akkor ott voltak, mind mélyen őrzik ezt a történetet. Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítanunk.

Ezek a gondolatok egyszerűek és magától értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket. Gyakran túlságosan elmerülünk abban, amit csinálunk és közben elfelejtjük, miért is csináljuk...