Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - katt ide!

Bal orrnyílásod & kreativitásod

Közzétéve: 2007. 10. 04. Írta: Kürti Gábor
Értékelés
Ez a cikk 4366 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A légzés és az egészség bonyolult kapcsolatának témáját járjuk körül. Most a fiziológiai folyamatokat elemezve arra is kitérünk, hogy a bal és a jobb orrnyílás...
illetve az egy orrnyílásos légzés milyen kapcsolatban áll a két agyfélteke működésével.

Fiziológiai folyamatok

Dr. Roger Jahnke kutatta a különböző légzőgyakorlatok fiziológiai mechanizmusát. A vizsgálatairól közzétett összefoglaló tanulmányában megkülönbözteti az oxigénmetabolizmust (oxigén-anyagcserét), a nyirokrendszerre, valamint az agyra és az idegrendszerre gyakorolt hatást. Lássuk ezeket részletesebben.

Jahnke kiemeli, hogy az oxigén-anyagcserében bekövetkező, bármilyen javulás gyógyító hatású lehet minden olyan betegség esetén, amelynek a kialakulásában az oxigénhiánynak szerepe van. Mind a mérsékelt, mind pedig az erőteljes testmozgás és az azokat kísérő izommunka növeli a sejtek oxigénszükségletét. A különböző kutatásokból egyértelművé vált, hogy az izomtevékenység meggyorsítja az oxigén felvételét a vérből.

A szív- és érrendszeri betegségek kutatásával foglalkozó, jól ismert és gyakran idézett nemzetközi tanulmány, a Framingham-vizsgálat, amelyet az Amerikai Országos Szív- és Tüdőgyógyászati Intézet 1970-ben fejezett be, úgy találta, hogy a tüdő csökkent vitálkapacitása a vizsgált betegségekben közvetlen kapcsolatban áll a növekvő mortalitással, vagyis halálozási aránnyal. Talán még inkább elgondolkodtató az, hogy a vizsgálat adatai szerint a tüdő vitálkapacitása erőteljesebben befolyásolja a mortalitást – magyarán nagyobb hatással van az emberek élettartamára –, mint a dohányzás, az inzulin-anyagcsere vagy a vér koleszterinszintje.

A későbbi kutatások nyomán az a következtetés alakult ki, hogy a legtöbb hiányállapotban és degeneratív betegségben legalább részben szerepet játszik a nem megfelelő oxigén-anyagcsere, vagyis oxigénhiány, azaz hypoxia lép fel. Ezt a nézetet osztották olyan tudományos nagyságok is, mint Szent-Györgyi Albert, Otto Warburg, Emmanuel Revici, és Linus Pauling. A különböző ősi gyógymódok, mint a jóga pránájáma (vagyis légzőgyakorlat), a csikung és a tajcsi művelői már évezredek óta ezt a nézetet vallják.

A már említett Janke kutatásaiban a nyirokrendszerre is koncentrált, bár a nyirokrendszer működését a legtöbb nyugati tudományos kutatás elhanyagolja. Már Hippokratész és Arisztotelész is hivatkozott a nyirokrendszerre, „fehér vérnek” vagy „színtelen folyadéknak” nevezve a nyiroknedveket. A középkorban azonban a nyirokrendszer kikerült az orvostudomány látóköréből, és ma sem szentelnek neki kellő figyelmet. Ugyanakkor nyilvánvaló tény, hogy a nyirokrendszer az immunrendszer működésének rendkívül fontos része. Részt vesz a salak- és méreganyagok eltakarításában, emellett a szövetek táplálásában is.

A keleti gyógymódok ismerői tisztában vannak a nyirokrendszer működésének fontosságával. Bár a nyirokműködést külön névvel illetve nem nevezték el, hatásait hozzászámítják az életenergia (csi vagy prána) és az életfontosságú folyadékok áramlásához. Ázsiában különböző módszereket dolgoztak ki a nyirokkeringés javítására, és ugyanezt a célt szolgálja több jóga ászana, jóga légzőgyakorlat, illetve csikung gyakorlat is.

Az agyra és az idegrendszerre gyakorolt hatás


A légzőgyakorlatok élettani hatásai közül talán a legalaposabban az agyra és az idegrendszerre gyakorolt hatást kutatták és elemezték. Az ősi keleti kultúrákban már megkülönböztették az idegrendszer kétféle működését és összepárosították azt a kínai Jin/Jang elmélettel. A központi idegrendszerben a Jin a nyugalmat, a Jang a cselekvést, a tevékenységet jelenti. A nyugalom és a cselekvés közötti egyensúlyt dinamikus egyensúlynak tartják. Ez a helyzet a különböző tajcsi és csikung légzőgyakorlatoknál is, ahol e kétféle jellemző, vagyis a Jin és a Jang egyensúlyára törekednek. Ami az autonóm idegrendszert illeti, a Jint a paraszimpatikus, a Jangot pedig a szimpatikus idegrendszer működéséhez társítják. A Jin és Jang energiák egyensúlya jelenti a homeosztázist.

Különböző kutatásokban foglalkoztak a jógának és a csikungnak az agyra, illetve az idegrendszerre és a hozzá csatlakozó rendszerekre gyakorolt hatásával. A következő területeket vizsgálták:

1. a relaxációs válasz (RR) kiváltása, az autonóm idegrendszer paraszimpatikus oldalának működése;
2. az idegingerületeket átvivő neurotranszmitterek működése;
3. a kapilláris erek tágulása, amely a mikrokeringésnek, vagyis az agy és a végtagok keringésének javulásában nyilvánul meg;
4. az immunrendszer agyi és neurológiai vonatkozásainak támogatása;
5. a jobb és a bal agyfélteke működésének egyensúlyba hozatala;
6. alfa agyhullámok keltése, illetve théta agyhullámok képződése,
7. a neuroreflexes mechanizmusokra gyakorolt hatás, amelynek jó példája az akupunktúrás tűkezelés,
8. a hormonrendszer különböző részeire, így a hipotalamuszra, az agyalapi mirigyre, a tobozmirigyre gyakorolt hatás.

Nézzünk meg Jahnke nyomán egy-két fontosabb megállapítást a fenti vizsgálatokból. Ami a stresszre adott „harcolj vagy menekülj” választ illeti, ismert, hogy stressz esetén felgyorsul a szívritmus, szaporábbá válik a légzés és emelkedik a vérnyomás. Mindez az agy, illetve az idegrendszer szempontjából azt jelenti, hogy túlnyomórészt a szimpatikus idegrendszer aktivitása erősödik, ami hozzájárul a pozitív töltésű hidrogénionok képződéséhez. Ezek oxigént kötnek meg, így nettó oxigénhiány jelentkezik, a szervezet a savasság irányába mozdul el. A biológiai stressz több olyan betegséggel is összekapcsolható, amelyeknél ez az állapot jellemző. Ilyen a magas vérnyomás, a különféle fájdalmak, a depresszió, az immunrendszer működésének zavarai és a gyulladások.

Az ellenkező irányú folyamat az autonóm idegrendszer működésében a nyugalom és a szövetek regenerálódásának időszaka, vagyis a paraszimpatikus tevékenység. Ilyenkor a relaxációs válasz a szívritmus csökkenésével, a légzések számának mérséklődésével és a vérnyomás süllyedésével kapcsolódik össze. A folyamat első, kiváltó lépéseihez tartozik a mély és lassú légzés, amely az ellazulás szándékával párosul. Ez pedig teljesen azonos a jóga és csikung gyakorlatok kezdő szakaszaival. Ily módon el lehet érni, hogy a vérben csökkenjen a hidrogénionok száma, és az oxigéntöbblet kedvező irányba, a nyugalom felé tolja el az élettani folyamatokat. A kevésbé savassá váló, vagyis a lúgosság irányába elmozduló környezet segít a szövetek regenerálódásában.

Az agyi idegingerület-átvivő vegyületek, a neurotranszmitterek működését, a mikrokeringést, valamint az immunrendszer működését is befolyásolják a légzőgyakorlatok. Talán a legérdekesebb az a hatás, amit a két agyféltekére gyakorolnak a légzések.

Az agyféltekék és az orrnyílások kapcsolata

A jóga és a csikung, illetve a tajcsi évezredek óta ismert gyakorlatai arra épülnek, hogy a test jobb és bal oldala között állandó energiaáramlás zajlik. Testünk jobb oldala, a „férfi oldal” az aktívabb, amely könnyebben képes mozdulni, és harc esetén is inkább ezt használjuk – ez a Jang oldalunk a kínai felfogás szerint. Testünk bal oldala, a „női oldal” viszont inkább a felépítésért, a stabilitásért felelős – a Jinnel párosítható. A test jobb és bal oldala közötti állandó információcsere, az energiák folyamatos áramlása szükséges a Jin és a Jang energiák egyensúlyához is.

Az indiai szemlélet, vagyis a jóga felfogása szerint ezek az energiapályák vagy nádik ugyancsak kapcsolódnak a jobb és a bal agyfélteke tevékenységéhez. Az ida és a pingala nádiról (vagyis energiacsatornáról) van szó. Érdekes összefüggés, hogy a jobb és a bal agyféltekéhez, illetve testünk jobb és bal oldalának működéséhez szorosan kapcsolódik a jobb és a bal orrnyílás, illetve orrjárat működése. És máris itt vagyunk a légzéseknél. A kutatások ugyanis feltárták, hogy az orrjáratok működése, illetve állapota 2-3 óránként változik – annak megfelelően, ahogy a test jobb és bal oldala átadja egymásnak az energiát.

Úgy találták, hogy a domináns (uralkodó) orrnyílás, illetve orrjárat tiszta, míg a nem domináns, tehát alárendelt orrjárat inkább el van dugulva és nem tiszta. Összefoglalva arról van szó, hogy amikor a hétköznapi cselekvéseinkért felelős bal agyféltekénk aktívabb, erőteljesebben működik – ez történik inkább nappal –, akkor a jobb orrlyukunk nyitott, illetve tisztább, miközben erőteljesebb a szimpatikus idegrendszer működése. Ezzel szemben, amikor inkább a bal orrnyílás nyitott és tiszta, a jobb pedig el van dugulva, akkor a jobb agyféltekénk aktívabb, ami a paraszimpatikus idegrendszer működésével kapcsolható össze. (A jobb orrlyukat egyébként az indiai filozófiában a pingala, a balt orrnyílást pedig az ida nádival társítják.)

Hogy mi következik mindebből a légzésekre vonatkozóan? Annyi mindenképpen, hogy ha csak az egyik orrnyílásunkkal lélegzünk, akkor erőteljesen befolyásolhatjuk az agyunk és az idegrendszerünk működését. Ha tehát az a célunk, hogy aktívabbak, erőteljesebbek legyünk, akkor egy orrnyílásos légzéssel a jobb orrlyukon át lélegezzünk be és ki, ezáltal aktivizáljuk a bal agyfélteke és a szimpatikus idegrendszer működését. Ezzel szemben, ha szeretnénk ellazulni, akkor a jobb agyféltekénk aktivizálására, a paraszimpatikus idegrendszer működésének erősítésére van szükség, és ezt a legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha csupán a bal orrnyíláson át lélegzünk be és ki.

Végül lássuk, hogy a kutatások szerint milyen életműködések melyik orrnyílás domináns, vagyis uralkodó szerepével függhetnek össze:

* a mély alvást gyorsabban elérhetjük a bal orrnyílásos légzés segítségével;
* az étvágyon és az emésztőrendszerünkön inkább a jobb orrnyílásos légzés révén javíthatunk;
* a szexuális együttlét akkor sikerül jobban, ha a férfi inkább jobb orrnyílással, míg a nő bal orrnyílással lélegzik;
* a bal orrnyílásos légzés, illetve a jobb agyféltekés tevékenység előnyösebb az új eszmék befogadása, a kreativitás szempontjából, míg a jobb orrnyílás alkalmazása, a bal agyfélteke dominanciájával, előnyösebb a beszélgetések során;
* a csak az egyik orrnyíláson át történő légzéssel befolyásolhatjuk az agyhullámok képződését, és elérhetjük az eldugult orrnyílás megtisztítását.

Az orvostudomány, illetve a gyógyulás szempontjából mindezen azért is érdemes elgondolkodni, mert mint a Salk Intézet kutatója, dr. Shannahoff-Khalsa kiderítette, az egyik orrnyíláson át történő légzés – EEG-vizsgálattal igazolható módon – befolyásolja a másik agyfélteke működését. Ebből az következik, hogy egyes pszichopatológiai állapotok ugyancsak befolyásolhatók a légzéssel, magyarán: az egy orrnyílásos légzés megfelelő önálló terápia vagy más terápia hasznos kiegészítője lehet azokban az esetekben, amikor az agyműködés zavara csak az egyik féltekén nyilvánul meg.

forrás: Natúrsziget