Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Te uralod a sorsod, vagy valaki más? (x)

Élj ritmusban a Holddal! (x)

Neked mi az angyali számkombinációd?

Mi az életcélod? Az optimizmus jó irány?

Holdnaptár

Szepes Mária: A nevek mágiája

Közzétéve: 2007. 10. 03.
Értékelés
A mű a nevek és számok mágiájáról, és a kozmikus morálról árul el olyan titkokat, amelyeket csak az ősnépek ismertek. A bennünk élő gyógyszerek kipróbált receptjeit tartalmazza.
Előszó

Minden, ami a világmindenségben és az élőlényekben, valamennyi formában és jelenségben létrejön, szám és betű volt előtte. Teremtő gondolatvillám szülte. Ebből az ideafényből lett minden bölcsesség, megvalósulás, csapda, menny és pokol, szerelem és gyűlölet, hatalom, harc, gyógyító szeretet, bűn és bánat, gyász és remény. Egész létünk az ideák és gondolatok csontvázára feszül.
A kabbala magvát képező tanítások ősrégi papiruszokról és az atlantidák kőtábláiról öröklődtek át. Legrégebbi részeit Énók könyve tartalmazza. E legendák kötetlen, különleges formája a lét végtelen kiterjedésű jelképeit foglalja egybe, valamint az élet és az emberi faj keletkezését, a morál megszületését, amely a Föld öntudatos élőlényeinek sorsát, fejlődését új irányba terelte.
Gaián ma megint jelentős változások zajlanak, amelyeknek az új lehetőségei nyitva állnak veszendő korszakunk halandói előtt. Valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy e vészhelyzet kataklizmáit a sötét erők véghez viszik-e, vagy kimentjük belőle halhatatlan értékeinket.
Ez a könyv is az Égi Hatalmaktól érkező üzenet. Önök elé tárom benne azokat a betű- és számkulcsokat, amelyek segítségével nevük titkos értelméhez juthatnak el, s általa kitárhatják az önmagukban rejlő csodák megvalósulásának kapuját. Az elmélet azonban még nem elegendő ahhoz, hogy létrehozzák vele új Atlantiszuk Édenét. Az ideának tetté kell válnia a tapasztalatok máglyáján. A megvalósult életnek mindig át kell küzdenie magát a sötétség és a világosság tisztítótüzein, hogy a szellem kivonhassa belőlük valamennyi kórság szérumát, bölcsességét.

A teomágia értelme

A teo-, vagyis Isten-mágia nem a teljességtől elkülönülő önös énközpontot rajzolja ki önmagába visszatérő vonalként.
Ez az isteni teremtőerő, az élet örök áramába kapcsolódva, végtelenből végtelenbe tart.
A végtelen csillagpályákon mozgó teomágus otthontalan a változó térben. Tevékenysége a mulandóság alvadt erőinek feloldására irányul. Nem sűrít, nem köt, nem épít többé a relatív időben. Misszionáriusként átutazik rajta.
Amíg meg nem érkezik az állandóságba, célja maga az Út.
Opus Magnumát a benne élő Isten alkotja meg, s gyümölcseit nem ő szüreteli.
Név és rang úgy vonulnak át lényén, mint napkorongon az árnyék. A visszfényt soha nem téveszti össze a valósággal.
Õ a halálból való kibontakozásunk egyedüli mértéke.
Ahogyan távolodunk szubjektív önmagunktól, úgy közeledünk hozzá. Ehhez energiáinkat ki kell vonnunk az anyagi érdekeltségek, vágyak és indulatok „szürke oroszlánjának” szájából. E szörnyeteg egyébként könyörtelenül felfalja gyorsan múló emberi éveinket.

A négy kabbalista erény

A spirituális szemlélet vonatkozásában minden egyes individuum egyéni eset – általános sémák alapján senkit nem lehet megítélni. A fejlődés változatai végtelenek. A lelki gyakorlatok módszereivel kevésbé fájdalmas síkokra emelhető a fizikai sík gátrendszere, de vannak tapasztalatok, amelyeket csak az anyagban lehet átélni. Bizonyos kötések egyedül a tudattalan mélységében oldhatók ki. Azok, akiket karmájuk sajátos, fájdalmas tapasztalatok megszerzésére ítél, szintén könnyebben jutnak el a transzcendens valóság csontba hatoló eredményeihez. E mágikus energia áthatja, átalakítja őket. Úgy, ahogyan a természet zseniális folyamata megy végbe a lét nagy misztériumában.
Szembe kell néznünk azonban a ténnyel, hogy önnön gyökereinkhez való visszahatolásunk pozitúrájával varázslatos energiákat idézünk, de azok is teret-időt átmetsző lendülettel hatolnak felénk. Ez annyit jelent, hogy az Önvalónk köré emelkedő matéria barikádjait hatalmas erők ostromolják. Bábeltornyainkat állandóan utópisztikus sugárzások villámai sújtják. E benső Armageddon döntő ütközetekre kényszerít bennünket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy fény és sötétség találkozásánál minden esetben robbanás következik be. Itt olyan feszítő erőről van szó, amelyet a magasabb értelem irányít. E mágus helyezi be az anyag sziklái közé a ketyegő bombát. Ami végbemegy, az nem egyéb, mint az ember labirintusaiban rejlő értékek felszabadítása.
Az ősnépek ciklopszépítkezései olyan energiák felhasználására utalnak, amelyeket nem emberi mechanizmusok, hanem mágikus akaraterő irányított. A titkos hagyomány legendái óriási kőtömbök levitációjáról beszélnek. Ezek megközelíthetetlen magasságokba lendültek fel, súlytalanná válva. E magasságokba sem akkor, sem most nem vezetnek járható utak. Hogy ez valójában így volt-e, e ponton nem vitatjuk. A gondolat maga azonban olyan realitásból fakad, amely az emberiség emlékezetének időtlen feljegyzései közé tartozik. Erre céloz Jézus, amikor azt mondja: „Ha csak akkora hitetek volna, mint egy mustármag, hegyeket mozdíthatnátok meg vele.”
E közös tanulmányok, praktikus kísérletek s titkos neveket idéző operációk alatt személyiségünk, karmánk kőtömbjeit próbáljuk megemelni olyan módszerekkel, amelyekkel az egyedül lehetséges. Receptjeiket a mentális alkímia őrzi. Mantráikat a hermetikus filozófia analógiái zárják magukba. Gyakorlataikat a messianizmus örök misztériumai játsszák le előttünk mindennapjaink, álmaink beavatásai során, az áldozat mágiájának jelbeszédével.
A négy okkult erény – „tudni”, „merni”, „akarni”, „hallgatni” – a kabbala négy alaptétele. Az alábbi fejezet ezek könnyebb gyakorlatait kínálja a spirituális energia felszítására.
A gyakorlatsor négy hétig tart. Mindegyik erény beidegzésére egy hetet fordítunk.

Tudni

Fogjunk olyan szellemi munkába, amelytől eddig visszariadtunk. Főleg szívós, kitartó tanulásba fektessük energiánkat.
Tudni annyit jelent, mint megtanulni mindazt, amit nem tudunk; bizonyosnak lenni abban, hogy a tudás kimeríthetetlen forrás, kezdet és vég nélküli. Kevesebbel nem érhetjük be, mint a tökéletes megismeréssel. Sohasem adjuk fel a törekvést feléje, de boldogan érezzük, hogy a legszebb e folyamatban maga a hozzá vezető út. Tudni annyi, mint bizonyosnak lenni abban, hogy van tudás, különben nem ismerhetnénk e fogalmat. Hogy a miénk e mágikus szó, az azt jelenti, hogy a tartalma igaz valahol. De ez a „valahol” nem hely, hanem állapot. Meghatározásba nem zárható. Száma, neve nincsen. Mégis valóságosabb valóság mindannál, ami múlékony. Ez a soha el nem lobbanó tűz, ki nem alvó parázs. Tudni annyi, mint állandó tudásvágytól égni, és soha el nem hamvadni. Gyakorlata ennek az, hogy a tudásvágy orkánjával kioltjuk magunkban az ego görögtüzét.

Merni

Vállalkozzunk olyan feladatra vagy helytállásra, amely elől eddig szorongva kitértünk. Természetesen nem esztelen vakmerőségről, egészségünkre, megélhetésünkre ártalmas kihívásokról, hanem pszichikai-erkölcsi bátorságunk tornáztatásáról van szó. Akinek félelem a kötése, az ebben keressen megoldandó feladatot. Aki meghunyászkodó, az nagyképű tekintélybálványát ostromolja meg azzal, hogy nem kerüli el, hanem keresi vele a kapcsolatot a gyakorlat hete alatt, és megkísérli leépíteni hatalmát önmagában. Aki a jövőtől retteg, az tegye ezt a hetet független jelenné, és éljen olyan biztonsággal és bizalommal, mintha valóban az örökkévalóságba lendült volna át. Oldja meg minden ügyét és kapcsolatát e rendkívüli belső viszonylatból, s a gyakorlat hete a csodák forrásává válik számára.

Akarni

Mondjunk le életünk valami olyan kielégüléséről, amely erősen beépült szokásaink közé, kellemes, megszokott élvezetet okoz, és hiányát alaposan megéreznénk. Hogy mi legyen az áldozat? Ez egyéni ragaszkodásainktól, tehát egyéni döntésünktől függ. Akinél az evés gyomorerotikává változott, az egy héten keresztül mondjon le a kéjevésről. Akinél a nemi vágy heves szükséglet, az vetítse ingereit esztétikai területre. Aki viszont művészeti kielégülésekhez rögződik szenvedélyesen, az ebben rövidítse meg magát. Le lehet mondani a dohányzásról, a sportról s az élvezetek, szórakozások számtalan más változatáról is. A lemondásból fakadó hiányérzet ingerültségét alakítsuk át egy magasabb cél felé vetítve: például meditáljunk, vagy merüljünk el valamely személytelenül hatalmas bölcseleti rendszerben.

Hallgatni

E gyakorlatnak is számlálhatatlan lehetősége van. Elve a következő: egy héten keresztül minden esetben hallgassunk ott, ahol eddig beszéltünk, vitáztunk, kommentáltunk, kinyilatkoztattunk, parancsoltunk, kritizáltunk vagy lelepleztünk. Akármilyen nagy erőfeszítésünkbe kerül, hallgassunk!
Ha sikeresen véghezvittük ezt a feladatot, rá fogunk jönni, micsoda feszítőerőket gyűjtöttünk magunkba a puszta hallgatásból.

E négy kabbalista erény gyakorlása már a legrövidebb időn belül különös hajtó- és hatóerők birtokába juttat bennünket. Azt, aki tud, furcsa lenyűgözöttséggel tisztelni kezdik. Azt, aki mer, csodálják. Aki akarni képes, azt irigylik, s aki hallgatni tud, azt rejtélyes érdekeltséggel félik az emberek.

Gyökérszavak

Tűz: RAM (merni)
Víz: VAM (akarni)
Levegő: PAM (tudni)
Föld: LAM (hallgatni)

A négy elem asztrozófiája

FÖLD: Bika, Vénusz = termőföld; Szűz, Merkúr = homok; Bak, Szaturnusz = szikla, kő.
VÍZ: Rák, Hold = tó; Skorpió, Mars = folyó; Hal, Jupiter, Neptunusz = tenger.
LEVEGÕ: Ikrek, Merkúr = földi változó légáramlatok; Mérleg, Vénusz = felhőjáték; Vízöntő, Uránusz = sztratoszféra, orkán.
TÛZ: Kos, Mars = vulkán; Oroszlán, Nap = hő; Nyilas, Jupiter= kozmikus tűz.

Az egyiptomi agyagtáblák üzenete

(Beszélgetés Viktor fivéremmel, 1976. szeptember 17.)

Viktor: Tudni. Akarni. Merni. Hallgatni. Ez a háromszor hatalmas Thot hermetikus kinyilatkoztatása. A Smaragdtábla e tétele nélkül nincs ezotéria. De vajon mennyiben változott meg ez a törvény modern korszakunkban? Mit jelent a négy elem a csillagok felé vezető úton? Egyiptom múltja a jövőjében rejlik. Régen nem regélnek majd már az egyiptomi birodalomról, amikor ez a négy elem és a piramisok tudománya még mindig az emberi történelem eleven része lesz.

Mária: E négy kabbalista erény tétele valamennyi ősvallásban megtalálható, de különös jelentőséget nyer ez számunkra éppen ma, szeptember 17-én, a születésnapodon. Nemcsak azért, mert a sorsdramaturgia megajándékozott bennünket e négy gyönyörű egyiptomi relieffel, azokkal az erőközpontokkal, amelyek meghatározták az egész életünket. E munkát közösen végeztük ideáig. Bátran mondhatom, ezért születtünk. Egy beteljesült életmű örömét ünnepelhetjük benne. E szellemi forrásból született műnek mindenki örül, mindenki részesül belőle. Akit valaha megérintett, gazdagabb lett tőle. Mi csak alázattal fejet hajthatunk a Sugalmazók előtt, akik láthatatlan munkatársaink voltak.

V: A négy egyiptomi istenséget ábrázoló agyagtábla a kozmosz kardinális pontjait jelenti, s a jövő térutazóinak iránytűjévé lesz. Az ősi kultúrák lényeibe éppúgy beleszületett e kabbalista képesség, mint a nagy világbirodalmak népeibe. E varázslatos képesség emlékezete azonban elhomályosult bennük. S ez ma sem változik.

M: Nekem az a benyomásom – ami elég hosszú gyakorlatra támaszkodik –, hogy mindazokat az ősi alapformulákat, amelyek sohasem vesztik el érvényüket, ma újra kell fogalmazni. S ez éppen itt, ilyen különös adottságok között megy végbe, nemző fénymagként elrejtőzve a sötétség mélyére. Sajátos körülmények kellettek hozzá. Sok személyi áldozat, furcsa lemondások, különcségek, különbözőségek, amelyeknek megvoltak a fény- és árnyoldalai. Ha a szellem felülnézetéből tekintjük át, rájövünk, hogy egyetlen elem sem maradhatott ki ahhoz, hogy valóban létrejöjjön a nagy Opus. Megfogant, kibontakozóban van.

V: E modern korszak legnagyobb veszedelme a gyökérfajok háborúja. A fehér faj kultúrája, ereje hanyatlóban van. Degenerálódik. A vörös és fekete fajok ereje, tehetsége fokozódó erővel nyomul a magasabb társadalmi osztályokba. Ha ezek a harcok lezárulnak, Egyiptomra új hajnal virrad. Mert a legrégebbi, legkiégettebb földrész tartogatja a legnagyobb titkokat. A piramisnak minden egyes kockája ilyen kőbe zárt titok, amely a magnófelvételhez hasonlóan az egész környező kozmosz történéseit rögzítette.
Az első tábla Thot istent ábrázolja, minden tudományok Atyját. Hermész Triszmegisztosz, a „Háromszor Hatalmas” három világ uralkodója, az írást, a képvetítést és az analógiák tanának kimeríthetetlen tárházát kínálja az emberiségnek.
Rá, a „szárnyas nap” az az istenség, akit a történelemben a legtovább és a legtöbbet imádtak. Sőt, vannak birodalmak, amelyek ma is hódolnak neki. Mindenkor a legkülönfélébb tetteket követték el a nevében. Néha gonoszságokat is. Az inkák, az aztékok az áldozat eleven testéből kitépték a szívét, és felmutatták a napnak. Ez a nap azonban nem az a nap, amelyről Ekhnaton énekelte himnuszát. Nem a kegyelmező, nem a sugárzó szeretet jelképe. Az akkori népek nem voltak erre érettek. A Rá betűi elárulják azokat a kabbalista titkokat, amelyek az új korszak mágiájának kulcsát rejtik.
Ozirisz táblája – akit mindig széttépnek, darabokra szaggatnak, legyen az egy világbirodalom, egy istenség vagy a szeretet hódolatának tárgya – az egész világot és a csillagos eget jelképezi. Õt csak a feminin pólus, egy istennő mentheti meg e véres szenvedéstől, s teheti újra egésszé. A világ sorsát csak a kettes szám misztériuma tudja új életre ébreszteni.
Ízisz az abszolút női, testvéri, vénuszi elv, mindaz, ami szép és termékeny. Õt szintén sokáig imádták, és imádják mindmáig. Ízisz maga egy külön filozófia, a mágiában a kettes kártya. E négy szobor négy óriási kötetnek, minden élet enciklopédiájának felel meg.

M: Az előbbi szavaid támasztják alá, amit úgy is tudunk, érzünk, élünk, hogy miért kezdtük meg munkánkat éppen a hermetikus filozófia jegyében. Tanításunknak ezek az ősképek jelentik a gyökerét. Az igazság szépségének legendájában mérhetetlen titkok rejtőznek. „Ízisz és Ozirist ikrek voltak az anyaméhben.” Ozirist így szövegez az egyiptomi Halottak könyvében: „Minden halott Ozirisszé lesz.” Azután: „Sírkamrám ünnepi terem.” Vagy: „Élek, élek, vagyok, vagyok. Az én létem minden isten léte az örökkévalóságban.” Titáni gondolatok ezek. S ha hozzátársul az analógiák tana, a hieroglifák hármas értelme, kiderül, hogy a mi egész világnyelvtanfolyamunk voltaképpen a misztériumok, a szimbólumok és az analógiák megfejtésére, illetve az azokra való visszaemlékeztetésre irányul. Ez a szabadulás egyedüli útja.

V: Thot-Hermész, az egykori Kar birodalmának, Netkarnak a jelképe. E csodálatos földrész mindazt tartalmazta, amit a galaktika, vagyis a közeli kozmosz valaha életre keltett. Az ősóceán is e szent szövetség szerves része, hiszen Thot-Hermész Íbisz, a halászmadár fejét viseli. Ízisz és Ozirisz a mindenkori világegyetem és az élőlények teremtő, tüzes gyökérszava. A másik két fő istenség Thot-Hermész és Rá, a Nap, vagy Aton, aki Ekhnaton megistenítője. E napot nem fogadták el tiszta eszmeisége miatt. Az akkori népek természetének a rombolás pusztító napja, a sivatagi nap jobban megfelelt. Ennek ellenére négy óriási beavatási termük kapuján ott van ez a négy szimbólum. Aki ezek útját bejárja, az négy világot, a négyes szám alapdimenziót ismeri meg, s ha birtokába kerül mind a négy terem titka, kiléphet a föld vonzásából.

M: Az ősi hagyományok szerint minél messzebbre hatolunk vissza a múltba, annál nagyobb világosság sugárzik belőle. Tehát nem hanyatlás van e ponton, hanem az igazság mélységes kútja. Egyiptomban a szót, a betűt, az alkotót, aki formált valamit, Szinehnek, Megelevenítőnek nevezték. Õk tudták, hogy elgondolni és kimondani annyi, mint teremteni. De csak akkor, ha a dolgok mindhárom értelmét átfűti a teremtő tűz. A mai ember elveszítette ezt a képességét. Lesodródott saját teremtése alvilágába. A Szinehet, a mágikus megelevenítés varázshatalmát kell visszaszereznie ahhoz, hogy saját káprázatai csapdája fölé emelje önmagát.

V: Egyiptom istenei állatfejet viselnek. Hieroglifáik kijáratok. Nemcsak a zodiákust és a galaktikát jelentik, hanem a démoni világ pecsétjeit, a mágia kulcsait is. A gyökérfajok háborúja után újra megnyílnak a kozmoszba vezető szimbólumok.

M: Az ősforrásból egyre több gondolat szárnyal fel azokban, akik emlékeznek a múltra. Egyiptomban az állatokat az emberek tulajdonságainak tekintették. Indiában úgy gondolták, hogy aki megszelídíti önmaga indulatait, annak a vadállatok leheverednek a lábához, és szolgálnak neki. Az állatfejű istenek és papjaik ismerték a nevek titkát. Amíg azt valaki nem tanulja meg, addig nem nyerhet uralmat démonai fölött.
Az előbb arról beszéltél, hogy Ozirisz, a szétszaggatott isten minden messianizmus jelképe. Ízisz pedig a kettes szám misztériumát jelenti, azt, aki a párját újra teljessé, eggyé teszi. A kettes a világ misztériumszáma, mivel a kettesből robbant ki a végtelen számsor, ahogyan a nő méhéből a sokszorozódás. Csak rajta át szívódhat vissza, válhat újra eggyé az, ami burjánzó módon megsokszorozódott.

V: Az emberek újra felismerik majd a misztériumok jelentőségét. Az ősi piramismisztériumot ma is nagy sikerrel játsszák Egyiptomban, idegenforgalmi célból, kiváló színészek tolmácsolásában zenével, fény- és hangkulisszákkal, világnyelveken. Sajnos születőben vannak a legfeketébb misztériumok is. Ezek az egzaltált hiszékenységet szívják le örvényükbe. Tartalmuk a fanatikus, gyilkos gyűlölet és bosszú. Az ilyenfajta szekták is a szimbólumok háborúját vívják, s végleg megrengetik vele a földet.

M: Amit mondtál a misztériumok feltámadásáról és visszatéréséről, az napjainkban teljesen igazolódni látszik. A tévében új sorozat indul, amely az ősvallásokat az összehasonlító vallástudomány alapján mutatja be, becsmérlés nélkül. Természetesen bizonyos kommentárral, de az jelentéktelen amellett, hogy a múltat valószerűen elevenítik fel. E gondolatokat nem lehet elrejteni, óriási az igény rájuk a gondolkodó emberekben. Nélkülük éhen halnának lelkileg, szellemileg. A misztikus érzés és a halállal összefüggő művészi rituálék mélyen gyökereznek bennük. Egy tudós megfigyelte az elefántok temetkezési szokásait. Értelmét egyelőre nem tudják megfejteni. Halott társuk csontjait az ormányukba veszik, körbeállva adogatják egymásnak, és komoly elmélyüléssel bizonyos mozgásokat végeznek. Bámulatos halotti szertartást mutatnak be. Tehát állat, ember, növény, kristály voltaképpen a természet egygyökerű spirituális valóságából erednek.

V: E négy ábrát az új kor nagy tarotarkánumának címlapjává lehetne tenni. Annak valamennyi sorskártyája átültethető modern fogalmakba. Lényegükhöz persze csak elmélyült kutató férhet hozzá. Nem feledhető el, hogy Egyiptom istenei – éppúgy, mint a Szfinx – a hallgatás istenei. E némaság a legnagyobb titok. Fátylát csak igen kevés beavatott lebbentheti fel.

M: A Szfinxszel nekem is nagyon erős a kapcsolatom. Sokat töprengtem rajta – persze nemcsak én. Évszázadok, sőt évezredek óta kutatják igazi mondanivalóját. Nekem a hieroglifa harmadik értelme árulta el róla a legtöbbet. A Szfinx egyiptomi neve: „kéj és titok”. A harmadik értelme: „a titok a kéj, a kéjre elcserélt eksztázis”. Ez az alámerülés, a hanyatlás iránya. A felszabadulást, a felemelkedést az újra eksztázisra cserélt kéj viheti véghez. Valójában a csendben, a csend méhében, mélyében és a hallgatásban hatalmas átalakulás megy végbe. Ezt sugározza a Szfinx az embereknek olyan nagyon érthetetlenül és megfejtetlenül mindaddig, amíg testük, mirigyeik rabszolgaságában képtelenek felfogni igazát.

V: Ma, amikor a világ atommáglyákat épít, Egyiptom ősi bölcsességében készül a jövő. Fellángolt egy fiatal tudományág, az archeológia. Az ember mindig keresi a saját gyökereit. A holtakban az élőt, az élőben a holtat. Az ásatásokon feltárt sírok rejtjeleiből megfejtettek ugyan néhányat, de lényegükhez még nem férkőztek hozzá. A Napbárka most is ott siklik a képzelet tengerének szintjein. Soha nem pihen.

M: A négy kabbalista erény gyakorlásának sokféle módja létezik, de ezek mindenkor aszketikus természetűek. Tudatos áldozatot követelnek. Anyagi kellemességeket, élvezeteket kell önként becserélni láthatatlan szellemi erőkre. Mert mágikus alkotóképességet mindig csak cserébe szerezhetünk, a matéria feláldozása árán. A sötétség és fény harcának metszőpontján vagy szellemet adunk anyagért, vagy anyagot szellemért. Vagy hanyatlásban sodródunk lefelé, vagy óriási erőfeszítéssel küzdünk fölfelé, erőinket fokozatosan kiszabadítva a rájuk nehezülő anyagi terhelések alól. A négy erény gyakorlása e finomodási folyamat hőenergiáját termeli ki a lélekben.

Rendeld meg ezt a könyvet az Édesvíz Kiadótól!

Bezárás