Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - katt ide!

Bonyolult az életed? Lehet, hogy a neved miatt?

Rendezvényekre kell egy jósda!

Csupán néhány programötlet a 200-ból:

Ismerje meg további ötleteinket! Családi nap, céges rendezvények, privát partyk, bálok? 17 évnyi tapasztalat, megújuló ötletek, ingyenes dekoráció!

Holdnaptár

Tükröm-tükröm mondd meg nékem...

Közzétéve: 2019. 08. 15. Írta: Fülöp Luca Forrás: Ezoterikus.hu
Értékelés

Minden emberi kapcsolatban, - kiemelten persze a szerelmi kapcsolatokat, - találkozunk Önmagunkkal. Bármennyire is fájdalmas tud lenni, a környezetben élő emberek pontosan olyanok, amilyennek éppen megérdemled őket.

Az éppen aktuális rezgés szintedet, jellemedet, energiáid tükrözik Neked vissza.

Fájdalmas, visszatekintve viszont annál tanulságosabb és izgalmasabb tapasztalás volt számomra eljutni halódó, feszültségekkel teljes párkapcsolatokból addig, hogy végre bele tudok nézni abba a tükörbe, amit a környezetem mutat meg nekem.

Az egyszerűség kedvéért a negatív visszatükröződésekről írok. A pozitív viszonylag egyértelmű, de semmiképpen sem elhanyagolni való, hiszen ami pozitív jellemvonásod és az Univerzum egyensúlya alapján visszakapod, az sem kis dolog: TE köszönheted, - magadnak. Örülj hát neki méltóképpen.

Életemben három nagy szerelem volt. Ezeken keresztül szeretném leírni, hogy jómagam miként jártam végig az utat, ami olyan emberré tett, aki bele tud nézni a tükörbe, s nem fordítja el a fejét akkor sem, ha nem szép, amit lát...

Az első szerelmem, a gyermekem apja. Fogalmam sem volt még tükrökről, karmáról, az Élet és az Univerzum törvényeiről. Nem voltam egyenes jellem, manipulatív személyiségemmel bevonzottam egy hasonlóan sérült, alkoholista, girbegurba jellemű férfit. Gyűlöltem őt azért, amiket művelt velem, és tettem azért, hogy visszakapja, – ezt persze egoista módon egyáltalán nem tartottam elítélendőnek. Versengés volt ellenségeskedés, ami végül szakításhoz vezetett. És persze nem értettem: hogy merte VELEM megtenni mindazt az az alávaló, amit el kellett viselnem lelkileg?! Elvakultan imádtam magamat akkoriban.
 


A második szerelmemnél már tovább láttam az orromnál. Addigra belecsöppentem az ezotéria, a spirituális gondolkodás világába. Sokat formált rajtam ez a szemlélet, de még nem eleget. Ebben a kapcsolatomban szintén azt kaptam vissza, amit jómagam is beleadtam. Mivel hegymászó módon mentem bele (még fogtam az egyik kapaszkodót, de már nyúltam a következőért), így nem is hagytam esélyt magamnak arra, hogy kicsit elmerüljek magamban, picit kiránduljak a bensőmbe egyedül, levonva a tanulságot egy elromlott kapcsolatról. Tudtam és többször szóba is került köztünk, hogy amit egymás ellen teszünk, az bizony tükör. Beismertük magunknak és egymásnak, hogy semmi olyat nem szenvedtünk el a másiktól, amit mi magunk ne tettünk meg szintén. De átestem a ló túloldalára. Folyamatos önmarcangolás jellemzett akkoriban. S még valami: a jellemhibáimat mint egy-egy mételyt kezeltem magamban, izoláltam, elfelejtettem a  létezését is, messziről böködtem bottal…undorodva tőlük…
Nálam jobban senki sem utálta magát akkoriban.
   
Aztán egyedül maradtam. És kaptam időt arra, hogy megtanuljam saját magamat. Egyedül egy pár éves kislánnyal saját lábon állni… volt időm gondolkodni önmagamon és volt lehetőségem bizonyítani magamnak.

És eljött a harmadik, mostani szerelmem. Ekkorra eljutottam oda, hogy megtanultam magamat szeretni. A tökéletlenségeimet nem kezeltem többé gennyes sebként, hanem a részemmé váltak. Megértettem, hogy nem kell tökéletesnek lennem, „elég” ha teljes vagyok. A sötét és a világos ugyanúgy részem. És alapvetően a szándékaim nem gonoszak. Így ha hibázom is, az nem azért van, mert rossz vagyok, hanem mert ember vagyok.

A párom a tükröm. Most is az. Látom a kis húzásait, amikre én is hajlamos vagyok. Nem nagy dolgok ezek. Apró kis nüansznyi lököttségek.
Magamat látom benne. És mivel magamat már megtanultam szeretni, hát egyre jobban szeretem Õt is. Hiszen én vagyok ő, ő pedig én…..és nagyokat nevetünk saját botlásainkon. Elfogadjuk, hogy ha tökéletesnek kellett volna lennünk, hát nem embernek születtünk volna a Földre.  Úgy peregnek le rólunk az álarcok, a hamis máz, mert nincs kinek bizonygatni, hogy mások, jobbak, szebbek vagyunk, mint valójában… ha egyszer így vagyunk jók…egymásnak és elsősorban: magunknak….
Szeretem magamat mindennel együtt.

A történetem tanulságát így foglalnám össze: nem elég, ha tisztában vagy a hibáiddal, ahhoz, hogy megszabadulj tőlük, szeretned kell magadat a botlásaiddal együtt. És legalább önmagadnak ne hazudj a valóságról…
Forrás: Ezoterikus.hu