Vannak természetesen nyomasztó álmok, amikor valamilyen negatív emlék nem hagy minket nyugodni még alvás közben sem, és a nagyagy egyes aktiválásban maradt sejtjei megpróbálják feldolgozni azt. Mint már az előző okfejtésben leírtam, az álmot tulajdonképpen képzeletünk irányítja, jellemzőek rá az irracionális összekapcsolódások, akár a fokozottság is. Akárcsak éber állapotban, tudatunk pihenés közben is másképp érzékeli a benyomásokat, érzelmeket. Előfordulhat, hogy valakit egész életében kísért akár egy gyerekkorában átélt álma.

Miért nem emlékszünk, és valóban emlékezhetünk egyáltalán?

A felejtés tulajdonképpen akár éber állapotban is azért következik be, mert nem fűződik hozzá erős érzelmi töltet.
Természetesen az ismétlődésnek is jelentős szerep jut az emlékezésben, hiszen éber állapotban is azokra az élményekre emlékezünk leginkább, melyek gyakran előfordulnak. Az álmok általában egyszer fordulnak elő velünk.

Szintén fontos, hogy valamivel összekapcsolódjon az álom, akár érzelmi, akár értelmi töltete. Egy szövegre is akkor emlékszünk, ha a szavak egységgé formálódnak az együttes értelmük által. Márpedig az álmok általában kuszák, egyes álomképek egymás után vagy összefüggésben jelennek meg.

 

Persze Radestock elmélete szerint éppen a legfurcsább álmainkra emlékszünk leginkább. Strümpell viszont úgy gondolja, hogy az álmokban átélt élményekből épp az éber állapotban szokásos pszichikai összefüggések hiányoznak. Ezért ha felébredünk és egyszerűen nem áll össze a kép, általában elfelejtjük, és a furcsa álmot egy egyszerű emésztési probléma eredményének tulajdonítjuk. Szintén az élet rendje, hogy az álmok átadják helyüket az éber tapasztalatoknak. Bonatelli feljegyzései szintén alátámasztják Strümpell elgondolását, hogy az alvás és az ébrenlét között nagy hangulatváltás következik be, ami szinte ellehetetleníti az emlékezést.

De akármelyik álomfejtő tudós elmélkedését is tanulmányozzuk, mindegyik elismeri az álom egy részének rejtélyes mivoltát. Hiszen az álom ugye emlékfoszlányként marad meg, tehát az ébredés után, és ha nem is tulajdonítunk neki túlzott jelentőséget, eszünkbe juthat egy olyan tapasztalattól, amit nap közben átélünk. Nagyon sokan kiegészítik, kiszínesítik az álmot éber állapotban, mégpedig képzeletük által.

Így hát, ha tulajdonképpen csak mi éltük át az álmunkat és arra saját magunk sem emlékezünk tisztán, akkor ki tudná valójában értelmezni az álomképek összevisszaságát?

Forrás: Freud: Álomfejtés c. könyve nyomán