Bioritmus

Napi szinten bioritmusunkat számos tényező alakítja. Az alap, amelyen viszonylag nehezen változtathatunk, az a belső szerveink ciklusa: szerveink saját ritmusa rengeteg láthatatlan dolgot irányít, az egyes betegségektől a hangulatunkig, a teljes vegetatív működést. A keleti gyógymódok alaposan ismerik és használják is ezt a periodicitást, minden szervet a maga idejében kezelnek az optimális hatás elérése érdekében.

Nagyon sokat alakíthat a vegetatív ritmuson a szokások, kialakult rendszerek időbeosztása.

Saját bioritmusunk figyelése, kiismerése nagyon hasznos lehet számunkra. Betegségeink során a megfelelő időben bevett gyógyszer jobban hat, hamarabb és megfelelően segít. Bizonyos élethelyzeteket ugyanakkor érdemes elkerülni, amikor tudjuk, nem leszünk a csúcson!

Az embereknek van egy belső órája, s ezt már jó néhány évtizede ismert. Az 1960-as években egy német pszichológus önkénteseket zárt több hétre egy napfénytől teljesen elzárt helyre. Bár a föld alatt kialakított helyiségekben semmi nem utalt a napszakokra, az önkéntesek mégis szinte teljesen normális, napi ritmus szerint éltek. Az eredményekből mégis kitűnik, hogy kb. 25 órás volt egy teljes napjuk. A kutatók számára a kísérlet és annak eredménye arra utalt, hogy az emberek bizony rendelkeznek egy belső időmérővel. Ez az időmérő - napfény hiányában - késik, kicsit lassabban jár.

Az eltelt évtizedekben a tudósok rájöttek a bioritmus működésére, sőt a befolyásolhatóságára is. Mindennapi életünk ritmusa teljes mértékben alkalmazkodik a föld mozgása által kialakult éjek és nappalok váltakozásához. Ez a minket körülvevő teljes univerzumban így van. A kutatók egereken is vizsgálódtak, a arra jutottak, hogy az egerek minden szervében közel 500 olyan gén van, amelyek működési ritmusa a napok ritmusához igazodik. A szervezetünkben elhelyezkedő órák - érzékelések szinkronban vannak egymással.

Minden jel arra mutat, hogy van a szervezetben egy központi óra is. Ez egy kukoricaszem méretű rész az agyban, amit SCN-nek neveznek. Az SCN-ből idegpályák vezetnek például, az alváshormonhoz is. Az alvásritmusunkat és ennek hatására szervezetünk más bioritmusait is ez a központ irányítja. Ha a reggelt vesszük kiindulópontnak, az SCN úgy kezdi munkáját, hogy 6 óra körül a vér melatonin szintjét csökkenti. Ennek egyenes következményeként megemelkedik a vérnyomás, a pulzus és a testhőmérséklet is. Nő a reakcióképesség, és egy órával később a szervezetet ellepi az aktiváló szexhormon.

3-4 órával később a szervezet oxigénellátása végre optimálissá válik, hisz ilyenkor a legnagyobb a vérben lévő vörösvértestek koncentrációja. A délután során a legmagasabb a légzésritmus, ilyenkor a leggyorsabbak a reflexeink is. 16 óra körül éri el testünk hőmérséklete, a vérnyomás és a pulzus a napi legmagasabb szintet. 18 óra körül szervezetünk mér regenerálódásra vágyik. Késő este a fájdalomérzékenység a tetőfokára hág. Megközelítőleg két órával azt megelőzően, hogy elalszunk, az SCN kiadja az utasítást a melatoniszint emelésére. Ettől a ritmustól igen nehéz eltérni. Persze, meg lehet próbálni, de statisztikák mutatják, hogy például az éjszakai műszakban dolgozók gyakrabban betegszenek meg az átlagnál.

A tudósok a 60-as években jöttek rá, hogy nem a világos vagy sötét időszakoktól függ a bioritmus, hiszen a vak emberek esetében ugyanúgy működik a belső óra.

2002-ben az agykutatók rájöttek a fiziológiai háttérre. A szem a látóidegei mellett egy harmadik látóideggel is rendelkezik. Ezek az idegek nem tesznek mást, mint a belső órát segítik abban , hogy az magát korrigálja nap mint nap a nappalok és éjek váltakozásának megfelelően.