Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - katt ide!

2 nap alatt guru lehetsz? Ne dőlj be! (ennek se...)

Közzétéve: 2020. 02. 19. Írta: Elixír magazin Forrás: Freespirit.hu
Értékelés
Ez a cikk 45 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ma szinte nincs olyan szellemi iskola, amelyiknél ne nyerhetnél bepillantást a misztériumokba. Rohanó világunkban gyorstalpaló kurzusokra van igény, ahol a beavatás akár néhány perc alatt megszerezhető...

 

A végső titkok?

A beavatás hagyománya tulajdonképpen új keletűnek mondható, hiszen alig néhány ezer éves. Ez annak ellenére igaz, hogy már nyolcvan-százezer esztendővel ezelőtti eseményekről beszámoló források is említést tesznek róla. A félreértés a fordítók és az értelmezők személyiségében keresendő, mivel a mai ember már képtelen megérteni, hogy az ősök a beavatás szóval egy valójában nem létező eseményt jelöltek...


A beavatás fogalma akkor nyert értelmet, amikor a szellemi iskolák különféle rendekbe tömörültek. Ezt - az általános közhiedelemmel ellentétben - nem azért tették, hogy minél több tudást és igazságot fedezzenek föl. Egyetlen okuk nem túlvilági és misztikus, hanem evilági és nagyon is gyakorlatias volt. Az ismert és ismeretlen mágus- és papi-, boszorkány- és szakrális rendek ugyanis versenybe szálltak a hatalomért. Ezt csak egy jól fölépített, szervezett csoport tehette meg - a különféle embereket pedig legegyszerűbben a félelem és két gyermeke, a magasabbrendűség és a hierarchia kovácsolta össze. Az ősidőkben, a beavatás az új vezetőség megválasztását jelentette. Ez az esemény nélkülözött minden látványosságot és ceremóniát, mert nem a felszín, hanem a valóság volt a lényeges, ugyanis fölszentelésekor az új vezető megismerte a rend végső titkait.

A "végső titkok" alatt nem ősi misztériumokat vagy "végső igazságot" kell értenünk, sokkal inkább világi, profán információkat, amelyek a rend fennmaradását biztosították. Például, hogy melyik uralkodót mivel lehet befolyásolni, vagy melyik hivatalnok "megkenhető". Egy beavatott nem mágikus, hanem világi hatalom letéteményesévé vált. S bizony ez nem volt más, mint önkéntes rabszolgaság, mert ha a jelölt elvállalta a vezetői pozíciót, hátralévő életét iskolájának és kötelességének kellett szentelnie. Ha nem így tett, "jutalma" nem lehetett más, csak halál.

Tömeges igény, látványos ceremóniák

A beavatás következő lépcsője és egyben ismertté válása akkor kezdődött, amikor a ma ismert világvallások megkezdték hódító útjukat. Ekkor jelent meg az igény tömegesen arra, hogy az ember az életében is érezze hite erejét. A beavatás a hívők és vezetőik érdekeit egyaránt szolgálta: míg a látványos ceremóniák és szertartások megadták a népnek a cirkuszt, a papság újabbnál újabb hívőkkel - és persze tömött erszényekkel - gazdagodott.


Egy nyilvános beavatás hatalmas élmény, hiszen a körülöttünk hömpölygő tömeg morajlása, a füstölők illata és a harangok zúgása szinte elrepít bennünket ebből a világból. Amikor pedig vallásunk vezetője, akit addig csak messziről csodálhattunk és imádtunk, hozzánk lép, és megérint, nos, egy ilyen pillanatban olyan eksztázist élhetünk át, amely a hétköznapok szürkeségében földöntúli fénynek tűnik.

Modern beavatások

Végül létezik a beavatás harmadik arca, amely napjainkra lett igazán divatos. Ez abból áll, hogy egy ismert guru vagy mester az országunkba látogat. A követői ilyenkor szerveznek egy beavatásnapot - esetleg egy teljes hétvégét -, amelynek a végén a mester "beavat". Hogy ez a modern beavatás miről szól, mindenkinek magának kell eldöntenie! Érdemes végig gondolni, hogy mit kaphatunk akkor, amikor letérdelünk valaki elé, rátekernek a kezünkre például egy szövetdarabot, megérintenek, majd odébb azonnal odébb kell lépnünk, hiszen már mögöttünk áll a következő beavatásra váró. S mindezt persze úgy, hogy talán soha egyetlen gondolatot sem fordítottunk önmagunkra, a mester soha életében nem látott..., de mégis beavatott. És vajon mégis miért és mibe?

Életünk minden pillanata beavatás

Noha régen is létezett tehát a Beavatás, magát a fogalmat nem ismerték. Mert hát a Beavatás eredendően nem más, mint maga az Út. Az az út, amelyet járunk. A Beavatást ugyanis nem lehet egyetlen pillanat alatt megszerezni, hanem csak évek, évtizedek munkájával. Nem véletlen, amikor még egyértelmű volt, hogy ki éli meg tudatosan önmagát (a mester), és ki az, aki még csak keresgél (a tanítvány), az emberek nem ismerték ezt a szót. Mert mindaddig, amíg elhisszük, hogy beavatást kaphatunk, addig még nem el sem jutottunk arra a tudatra, hogy be lehetne avatni bennünket.


Nincs különlegesebb sem ajándék az igaz Beavatásnál, hiszen ilyenkor nem kapunk semmit, mégis minden a miénk lesz. Ehhez nincs szükség mesterre - mert akkor már mi vagyunk a mesterek -, és nincs szükség az istenekhez szóló imádságra sem - mert a lelkünk maga az ima. A régiek még tudták, hogy a beavatás nem létezik, és bizony azt is tudták, hogy a tanulásunk, az életünk minden pillanata nem más, mint a Beavatás.

Forrás: Freespirit.hu