Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - katt ide!

Melyik személyiségtípusba tartozol?

Közzétéve: 2020. 02. 17. Írta: Elixír magazin Forrás: Ranschburg Jenõ: Személyiségtípusok
Értékelés
Ez a cikk 44 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: vérből, sárga epéből, fekete epéből, nyálkából. Hogy a személyiség jellemzésénél melyik a domináns, most kiderül: négyféle vérmérsékleti típust ismerünk.

Hippokratész típusai

Rubinstein megállapítása szerint a személyiségnek két jellemző vonása a fogékonyság és az impulzivitás. A fogékonyság a benyomást követő emocionális reakció erejében, gyorsaságában nyilvánul meg, míg az impulzivitás a benyomás mozgásos reagálására irányuló ösztönzések erejét és sebességét fejezi ki. Ennek alapján Hippokratész vérmérsékleti típusait a következőképpen jellemezhetjük:

 

Szangvinikus típus

  • Gyenge fogékonyság, de nagyfokú impulzivitás. Lobbanékony, érzelmei gyorsan keletkeznek, a viselkedésre intenzíven hatnak, de nem tartósak.

Kolerikus típus

  • Erős fogékonyság és nagyfokú impulzivitás. Érzelmei erősek és tartósak, a személyiséget cselekvésre ösztönzik.

Melankolikus típus

  • Erős fogékonyság, de kisfokú impulzivitás. Lassan keletkező, de erős érzelmek, a cselekvésre azonban nincsenek ösztönző hatással.

Flegmatikus típus

  • Gyenge fogékonyság és kisfokú impulzivitás. (Érzelmei lassan keletkeznek, nem túl erősek, a viselkedést nem befolyásolják.

Hippokratész típustana - annak ellenére, hogy fiziológiai magyarázata ma már tudományosan kevéssé tartható - ragyogó megfigyeléseken alapul, a későbbi rendszerekre igen nagy hatást gyakorolt . A vérmérséklet nem azonos a jellemmel, de azzal szorosan összefügg: a személyiségfejlődés során igen lényeges jellemvonássá alakul.

A huszadik század három tipológiája

A huszadik században három nagy hatású tipológiai rendszer születik: Kretschmer, Jung és Jaensch típustana.

 

Kretschmer szerint

  • Kretschmer tipológiája - főként könnyű kezelhetősége következtében - igen divatossá vált. Hibája, hogy a lelki sajátosságokra a test alkatából következtet, ezáltal az örökletes tényezőket előtérbe helyezi a szerzett tulajdonságokkal szemben. Vitatható az az álláspontja is, mely szerint az elmebeteg és az egészséges elméjű ember között semmiféle minőségi különbség nem mutatható ki.

Jung szerint

C. G. Jung svájci orvos kezdetben Freud tanítványa volt, később azonban szakított mesterével, revízió alá vette a freudi tanításokat, és a régire támaszkodó, de lényegében új analitikus elméletet dolgozott ki. Koncepciójának fő kérdésfeltevése: vajon a személyiség belső ösztönző ereje (analitikus terminológiával: libidója) önmaga vagy a külvilág felé irányul-e? E kérdés megválaszolása alapján az embereket introvertált (befelé forduló) vagy extrovertált (a külvilág felé irányuló) típusba sorolja.

  • Az introvertált megfontolt, érzelmileg nehezen kapcsolódó, töprengésre, szorongásra hajlamos.
  • Az extrovertált vidám, tetterős, gyorsan reagáló, emberi kapcsolatokat szívesen teremtő személyiség. (Jung az intro-extra verzión belül további alcsoportokat is megkülönböztetett.)

Jung tipológiai rendszerének - Krerschmeréhez viszonyítva - pozitív vonása, hogy kiindulópontja az ember és a külvilág viszonya. E valóban igen lényeges személyiségjegy szelekciós szempontként való felhasználása eredményezi, hogy sok modern tipológiai kutatás ma is a jungi koncepció alapján folyik. (A kérdéssel a továbbiakban még foglalkozunk. Jung azonban elkövette azt a hibát, hogy rendszerében általános törvényszerűséget látott, amellyel bizonyos művelődéstörténeti és történelmi folyamatok is magyarázhatók. E szellemes, jó alapkoncepciójú tipológiai rendszernek ilyen egyetemes mozgató elvként való alkalmazása természetesen nem fogadható el.

 

Jaensch szerint

E. Jaensch német kutató - említett kortársaival ellentétben - konkrét kísérletek segítségével igyekezett megismerni a személyiség típusbeli sajátosságait. Érzékelés-, emlékezet- és gondolkodás-lélektani kísérleteinek eredményeként úgy találta, az emberek főként abban különböznek egymástól, hogy lelki jelenségeik egységesen, összehangoltan vagy pedig egymástól elszigetelten működnek. Ennek alapján a személyiségnek két típusát különböztette meg:

 

Integrált típus

  • Lelki jelenségeik harmonikus egységben működnek, ennek következtében a külvilághoz kitűnően alkalmazkodnak, könnyen teremtenek emberi kapcsolatokat. Figyelmük ingadozó, felfogásuk az összefüggések meglátására irányul.

Dezintegrált típus

  • Lelki jelenségeik elszigetelten működnek, így alkalmazkodó képességük rossz, zárkózottak, idegenül mozognak az emberek között. Egész egyéniségükből hiányzik a rugalmasság, figyelmük tapadó, látókörük beszűkült, gondolkodásuk a részekre irányul.

Személyiségtípusok és az asztrológia

Létezik olyan felfogás, hogy az emberek története nem a fogantatással kezdődik: magukkal hozzák az őseiket, a múltat, archetipikus tulajdonságaikat, ösztöneiket, melyekben tükröződik az egész emberiség tapasztalata. Jung kifejezésével az archetípusok, ősminták, belső viselkedési minták közötti azonosságok jelentik a szimbólumokat, amelyek szemléltetik a szereplők alaphelyzeteit a különböző élethelyzetbeli viselkedésükben.

 

Archetípusok

Mint ahogyan az asztrológiai szimbólumok - jegyek, házak, bolygók - számtalan variációja sem mutat tiszta képet , ugyanígy az archetípusok is bonyolultak. Az archetípusok, amelyek több, mint háromezer éve léteznek, személyiségeket modelleznek. Mindegyiküknek van pozitív és negatív tulajdonsága - a szimbólum azt tárja fel, mi az igazán fontos számukra. Amikor valóságos életünkben önismereti utakon járunk, és önmagunk változtatásán dolgozunk, segítséget találhatunk abban, milyen más tulajdonságokkal ellensúlyozhatnánk az őstípus előtérben álló karikatúráját. A realitáshoz a magunk módján alkalmazkodhatunk: viselkedési mintáinkat tudatosan formálhatjuk.

A személyiségek alkalomadtán maszkot viselnek, vagyis megnyilvánulásaink a külvilág felé sokszor nem azonosak azzal, amivel belül azonosulni tudunk: elvárásoknak teszünk eleget mindannyiszor, amikor kapcsolatainkban élünk. Lényünk látható, legfelső rétege álarccal rendelkezik. A világ ingereire adott legelső, ösztönös reakcióit foglalja össze ez a szerep, amely a horoszkópunkban az Ascendens szimbolizálja.

Jung alkotta meg a pszichológiában azokat az elméleteket, amelyek napjainkban is segítik megérteni tudatalattink rezdüléseit. Jung foglalta rendszerbe a tizenkét archetípust, az emberi lélek közös gyökereit minden ember tudatalattijában. Az archetípusok, más néven ősminták, a kollektív tudattalanban meglévő ösztönös viselkedési alapminták. A kollektív tudattalan a tudattalannak az a rétege, amely nem individuális, hanem általános lényegű, vagyis olyan viselkedésmódokat hoz létre, amelyen többé-kevésbé az egész világon hasonlóak; a mítoszokban, mesékben, álmokban gyakran jelennek meg ezek az archetipikus képek, elemek.

Az emberiség minden tagjában meglévő közös minták alkotják azokat a történeteket, amelyekben nagyon hasonlatos elemek szerepelnek. Ezek a történetek - mesék, mítoszok, valós élmények hordozhatnak olyan elemeket is, amelyekre a gondolkozó ember logikai úton nem következtet.

Forrás: Ranschburg Jenõ: Személyiségtípusok