Hány magyar él magányosan?
Közzétéve: 2011. 10. 22. Írta: forrás: Medipress Forrás: Ezoterikus.hu
Ez a cikk 579 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Magyarországon minden 20. felnőttnek senkivel nincs olyan közeli viszonya, akivel a problémáját megoszthatná. Az „Egészségboldogság” kutatásából származó megdöbbentő adat felhívja valamire a figyelmet...
Vannak „közösségi erőforrásaink” - így például a család, a barátok, a rokonok, az ismerősök -, csak nem mindig tartjuk karban a kapcsolatainkat. Október 10-e, a Lelki Egészség Világnapja alkalmából dr. Béres József a közösségek lelki és fizikai egészséget védő hatására hívja fel a figyelmet: a jó egészség a boldogság egyik legfontosabb összetevője.
Megdöbbentő tény, hogy Magyarországon minden 20. felnőttnek senkivel nincs olyan közeli viszonya, hogy ha baj van, akkor a problémáját meg tudná vele osztani – derül ki a Béres Egészség Hungarikum Program kutatásából. Ez azt jelenti, hogy nekik sem az élet- vagy házastársukkal, sem szüleikkel, gyermekeikkel, sem a családjuk többi tagjával, de a barátaikkal, ismerőseikkel sincs mély lelki kapcsolatuk. A magyar lakosság 60 százaléka pedig csak a családja lelki támogatására számít, ha baj van, és egyáltalán nem sorolják a családnál nagyobb közösségeket a támogatóik, a lelki segítőik közé. Összességében elmondható tehát, hogy a magyar lakosság családi körbe zárkózott. Ez az adat arra világít rá, hogy rendelkezésre állnak ugyan a „közösségi erőforrásaink” - így például a család, a barátok, a rokonok, a klubok vagy a sportegyesületek tagjai -, csak nem mindig tartjuk karban a kapcsolatainkat, gyakran nem élünk jól ezekkel a lehetőségekkel. Úgy is mondhatjuk, hogy nem számítunk eléggé a körülöttünk élő közösségek tagjaira.
Pedig a magyarok többsége (57 százaléka) egyetértett azzal az állítással, hogy közösségben jobban megőrizhető az egészségünk. A lakosság nagyobbik hányadának álláspontja bizakodásra ad okot: sokan már ráeszméltünk, hogy az egészségünkért elsősorban mi magunk vagyunk felelősek és tehetünk is érte, például azzal, ha jobban figyelünk a társas kapcsolatainkra. A Program egy korábbi kutatásából1 az is kiderült, hogy azok, akik valamilyen közösséghez tartoznak, és ott rendszeresen tevékenykednek, egészségi állapotukat szignifikánsan jobbnak minősítik, mint azok, akiknek nincsenek ilyen kapcsolataik.
„Merjünk jobban egymásra számítani” – mondja dr. Béres József, a Program alapítója. „A boldogság egyik legfontosabb összetevője a jó egészség. Az egészség egyik feltétele pedig a megfelelő, kiegyensúlyozott lelki állapot. Ehhez pedig mi más tudna támogatóan hozzájárulni, mint a család, a barátok és az ismerősök, legyen szó akár túrázásról, csapatsportról vagy a közös beszélgetésekről?”
Megdöbbentő tény, hogy Magyarországon minden 20. felnőttnek senkivel nincs olyan közeli viszonya, hogy ha baj van, akkor a problémáját meg tudná vele osztani – derül ki a Béres Egészség Hungarikum Program kutatásából. Ez azt jelenti, hogy nekik sem az élet- vagy házastársukkal, sem szüleikkel, gyermekeikkel, sem a családjuk többi tagjával, de a barátaikkal, ismerőseikkel sincs mély lelki kapcsolatuk. A magyar lakosság 60 százaléka pedig csak a családja lelki támogatására számít, ha baj van, és egyáltalán nem sorolják a családnál nagyobb közösségeket a támogatóik, a lelki segítőik közé. Összességében elmondható tehát, hogy a magyar lakosság családi körbe zárkózott. Ez az adat arra világít rá, hogy rendelkezésre állnak ugyan a „közösségi erőforrásaink” - így például a család, a barátok, a rokonok, a klubok vagy a sportegyesületek tagjai -, csak nem mindig tartjuk karban a kapcsolatainkat, gyakran nem élünk jól ezekkel a lehetőségekkel. Úgy is mondhatjuk, hogy nem számítunk eléggé a körülöttünk élő közösségek tagjaira.
Pedig a magyarok többsége (57 százaléka) egyetértett azzal az állítással, hogy közösségben jobban megőrizhető az egészségünk. A lakosság nagyobbik hányadának álláspontja bizakodásra ad okot: sokan már ráeszméltünk, hogy az egészségünkért elsősorban mi magunk vagyunk felelősek és tehetünk is érte, például azzal, ha jobban figyelünk a társas kapcsolatainkra. A Program egy korábbi kutatásából1 az is kiderült, hogy azok, akik valamilyen közösséghez tartoznak, és ott rendszeresen tevékenykednek, egészségi állapotukat szignifikánsan jobbnak minősítik, mint azok, akiknek nincsenek ilyen kapcsolataik.
„Merjünk jobban egymásra számítani” – mondja dr. Béres József, a Program alapítója. „A boldogság egyik legfontosabb összetevője a jó egészség. Az egészség egyik feltétele pedig a megfelelő, kiegyensúlyozott lelki állapot. Ehhez pedig mi más tudna támogatóan hozzájárulni, mint a család, a barátok és az ismerősök, legyen szó akár túrázásról, csapatsportról vagy a közös beszélgetésekről?”
Forrás: Ezoterikus.hu
