Kis Ezoterikus Számtan
Közzétéve: 2011. 09. 29. Forrás: A sors mint esély c. könyvébõl
Ez a cikk 628 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az ezotéria a számokkal kapcsolatban elsősorban két számtani műveletet használ, a teozófikus redukciót és a teozófikus addíciót.
A teozófikus redukció a több számjegyű számot egy számjegyre vezeti vissza, mégpedig úgy, hogy elemeire bontja, s ezeket addig adja össze, amíg egyetlenegy számjegy nem lesz belőlük. Ez az eljárás általánosan ismert a számjegyek összegének meghatározására. Például:
10=1+0=1
11=1+1=2
12=1+2=3
13=1+3=4
2311 = 2+3+1+1 = 7
666 = 6+6+6 = 18 = 9
Ebből a műveletből következik, hogy kivétel nélkül minden szám az első 9 számjegy különböző megnyilvánulása. Csak kilenc számjegy van. Ha ezeket kimerítettük, mondhatjuk, hogy az első ciklus (0) teljes: 10. Itt ismét elkezdődik az 1-től 9-ig vezető fejlődés, csak más szinten. Ezáltal az 1-től 9-ig tartó számjegysor minden fejlődés és teremtésfolyamat alapmintáját adja.
A teozófikus addíció abból áll, hogy egy adott számot valamennyi benne rejlő számmal aritmetikusan összeadunk.
Például:
a 3-as szám teozófikus értéke 1+2+3 = 6
a 4-es szám teozófikus értéke 1+2+3+4 = 10
a 7-es szám teozófikus értéke 1+2+3+4+5+6+7 = 28 => a 28 redukálható 2+8 = 10 = 1+0 = 1
Ebből az következik, hogy
4 = 10 = 1
7 = 10 = 1
tehát 4 = 7
Ha ezt a két műveletet szisztematikusan alkalmazzuk, megmutatkozik a számsor felépítésében rejlő belső struktúra. Meg kell állapítsuk, hogy az 1-es, 4-es, 7-es, 10-es mind ugyanaz, vagyis 1, mert:
1 = 1
4 = 1+2+3+4+10 = 1
7 = 1+2+3+4+5+6+7 = 28 = 10 = 1
10= 1
Láthatjuk, hogy a számsor hármasával felosztható, mert a 4-es szám az 1 egységet reprezentálja, de magasabb szinten.
Így leírhatjuk, hogy
1 2 3
4 5 6
7 8 9
10 11 12
13 14 15 és így tovább.
Láthatjuk, hogy az első függőleges sor minden számjegye (1, 4, 7, 10, 13, 16, 19 stb.) ugyanannak az egységnek különböző formája. Ellenőrizzük:
1 = 1
4 = 1+2+3+4+10 = 1
7 = 1+2+3+4+5+6+7 = 28 = 10 = 1
10 = 1+0 = 1
13 = 1+3 = 4 = 1
16 = 1+6 = 7 = 1
19 = 1+9 =10 =1 és így tovább.
Végső elemzésben tehát minden szám a négy első számjegyre redukálható, ezek pedig a következő rendszerben vannak:
1 2 3
4
Minden teremtés és fejlődés hármas lépésekből áll, a negyedik lépés már az első hármas egység ismétlését vezeti be egy új szinten. Ezoterikus körökben ez ősrégi tudás, amelyet a legkülönbözőbb megfogalmazásokban adtak tovább, mint például a négy elem, a püthagoraszi tetraktisz, a kabbalisták tetragrammatonja, "Jod Hé Vau Hé" tanában, és így tovább. A négy első számot a következő ősideákhoz rendelték:
Az 1-es az eredeti egységet reprezentálja, ebből indul ki az impulzus. Így ez aktív, teremtő princípium, férfias.
A 2-es a befogadó, passzív, a nőies princípium, amely képes felvenni az 1-es teremtő impulzusát (oppozíció, antagonizmus).
A 3-as közömbös, az egység (1-es) és az oppozíció (2-es) kapcsolatának eredménye.
A 4-es önmagában semmi újat nem hoz, bipoláris, egyrészről az első teremtő hármasság passzív következménye - 4 = páros szám = női (-), ugyanakkor másrészről egy új szint aktív újrakezdését jelöli - 4 = 1, az 1-es viszont pozitív (+).
Az őstörvényt a mi korunk a dialektikában találja meg: tézis-antitézis-szintézis.
10=1+0=1
11=1+1=2
12=1+2=3
13=1+3=4
2311 = 2+3+1+1 = 7
666 = 6+6+6 = 18 = 9
Ebből a műveletből következik, hogy kivétel nélkül minden szám az első 9 számjegy különböző megnyilvánulása. Csak kilenc számjegy van. Ha ezeket kimerítettük, mondhatjuk, hogy az első ciklus (0) teljes: 10. Itt ismét elkezdődik az 1-től 9-ig vezető fejlődés, csak más szinten. Ezáltal az 1-től 9-ig tartó számjegysor minden fejlődés és teremtésfolyamat alapmintáját adja.
A teozófikus addíció abból áll, hogy egy adott számot valamennyi benne rejlő számmal aritmetikusan összeadunk.
Például:
a 3-as szám teozófikus értéke 1+2+3 = 6
a 4-es szám teozófikus értéke 1+2+3+4 = 10
a 7-es szám teozófikus értéke 1+2+3+4+5+6+7 = 28 => a 28 redukálható 2+8 = 10 = 1+0 = 1
Ebből az következik, hogy
4 = 10 = 1
7 = 10 = 1
tehát 4 = 7
Ha ezt a két műveletet szisztematikusan alkalmazzuk, megmutatkozik a számsor felépítésében rejlő belső struktúra. Meg kell állapítsuk, hogy az 1-es, 4-es, 7-es, 10-es mind ugyanaz, vagyis 1, mert:
1 = 1
4 = 1+2+3+4+10 = 1
7 = 1+2+3+4+5+6+7 = 28 = 10 = 1
10= 1
Láthatjuk, hogy a számsor hármasával felosztható, mert a 4-es szám az 1 egységet reprezentálja, de magasabb szinten.
Így leírhatjuk, hogy
1 2 3
4 5 6
7 8 9
10 11 12
13 14 15 és így tovább.
Láthatjuk, hogy az első függőleges sor minden számjegye (1, 4, 7, 10, 13, 16, 19 stb.) ugyanannak az egységnek különböző formája. Ellenőrizzük:
1 = 1
4 = 1+2+3+4+10 = 1
7 = 1+2+3+4+5+6+7 = 28 = 10 = 1
10 = 1+0 = 1
13 = 1+3 = 4 = 1
16 = 1+6 = 7 = 1
19 = 1+9 =10 =1 és így tovább.
Végső elemzésben tehát minden szám a négy első számjegyre redukálható, ezek pedig a következő rendszerben vannak:
1 2 3
4
Minden teremtés és fejlődés hármas lépésekből áll, a negyedik lépés már az első hármas egység ismétlését vezeti be egy új szinten. Ezoterikus körökben ez ősrégi tudás, amelyet a legkülönbözőbb megfogalmazásokban adtak tovább, mint például a négy elem, a püthagoraszi tetraktisz, a kabbalisták tetragrammatonja, "Jod Hé Vau Hé" tanában, és így tovább. A négy első számot a következő ősideákhoz rendelték:
Az 1-es az eredeti egységet reprezentálja, ebből indul ki az impulzus. Így ez aktív, teremtő princípium, férfias.
A 2-es a befogadó, passzív, a nőies princípium, amely képes felvenni az 1-es teremtő impulzusát (oppozíció, antagonizmus).
A 3-as közömbös, az egység (1-es) és az oppozíció (2-es) kapcsolatának eredménye.
A 4-es önmagában semmi újat nem hoz, bipoláris, egyrészről az első teremtő hármasság passzív következménye - 4 = páros szám = női (-), ugyanakkor másrészről egy új szint aktív újrakezdését jelöli - 4 = 1, az 1-es viszont pozitív (+).
Az őstörvényt a mi korunk a dialektikában találja meg: tézis-antitézis-szintézis.
(részlet: Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély c. könyvéből)
Forrás: A sors mint esély c. könyvébõl
