Amikor egy megrendelő a stylist vagy ruhatervező segítségét kéri a megfelelő öltözék, esetünkben akár a menyasszonyi ruha kiválasztásához, általában kritikusan, leggyakrabban hamisan, negatív önértékeléssel szemléli magát. Problémás az az eset, amikor a megrendelő merő panasz: rám nincsen konfekció, alacsony, hízott, nagy fenekű stb. vagyok!

Ennek okait pszichológus feladata felmérni: hátterében a környezet, fontos emberek – a család, a barátok vagy a vőlegény – valaminő kritikája állhat. Sokszor ők nem is gondolják, hogy egy somolyogva megcsippentet hájacska anorexiássá teheti szerettüket! (Ugyanakkor persze a kliens „hamis testhez-viszonyulása” lehet irreálisan pozitív is, amivel a stylist dolga nem egyszerűbb. Egy méretes hátsóval és vastag lábakkal megáldott hölgy szolgálhat például, ha szűk sztreccs felsőket és miniszoknyát hord, nem kímélve a násznépet sem.)

Kinek szeretne tetszeni egy nő? Naná, hogy a férfiaknak. (És persze a nőknek, hadd legyenek irigyek, hadd happoljuk el előlük a jobb „darabokat”.) Mindig azt mondtuk, hogy „szép az, ami érdek nélkül tetszik”, node vajon igaz-e, hogy egy nő érdek nélkül tetszik egy férfinek? Vajon a biológiai érdek milyen súllyal nyom a latban? Az emberiség kódolt ösztöne a szaporodás, mely befolyásolja minden egyén párválasztását. Így ez társadalmi, kulturális szinten nem minősülhet érdeknek, hiszen nem tudatos manipuláció tárgya. Vizsgáljuk meg, biológiai értelemben melyik nő „vonzó és kívánatos”.

Mindig az olyan nő minősül vonzónak, akinek a bőre egészséges színű, a szeme nagy, csípője kerekded – a férfiak t.i. tudat alatt a termékeny nőket keresik. A szépség hatalma nagy – a hormonoké még nagyobb. Akinek kerekded, széles a csípője, az könnyen szül. Kutatók szerint ezt keresik tudat alatt a férfiak, akiknek ösztönei még mindig a neandervölgyi szinten vannak. A szépség elsősorban biológiai üzenet: a dús és fényes haj, rózsás orca, cakkos száj, apró orr és puha áll mind-mind a bőségesen rendelkezésre álló ösztrogénről regél. A derék-csípő arány ideálisan 0,7-1, azaz a karcsú derekú, de széles csípőjű homokóra típus a férfiálmok netovábbja. Természetesen pótolhatja a test szépségét a „párosodási” készségesség és képesség, amit a férfinép a feromonok (nemi hírvivőmolekulák) felhőjéből olvas ki. De kívánatos a jó humorú, magabiztos, jó kedvű nő is. A szépség univerzális? Minden bizonnyal, legalábbis egy adott korban. Ugyanakkor sok ormótlan testű vagy csúnyácska arcú nő is párra talál. Mitől attraktívabb az egyik nő mint a másik? A biológián túllépve attól, hogyha pazar „zsákmány”. Az a nő, aki önmagát menőnek tartja és jól érzi magát a bőrében, azt szuggerálja a férfinek, hogy érdemes őt megkapni. Az attraktivitás mindig „egyedi”. Mivel a hímek érzik, hogy a belterjes kereszteződés beteggé teszi a fajt, az egyedit keresik, a sémától eltérőt.

A stylist szemével nézve két fontos tényt emelhetünk ki: a ruházat összképének a megfelelő mell-derék-csípő arányt kell sugallnia, természetesen figyelembe véve az illető valós testi adottságait is. Ugyanakkor némi sminkkel, egy megfelelő szemkiemeléssel, fényes szájfénnyel imitálni tudjuk azt a képet, amit a férfiak egy nőben külsőleg keresnek. Valószínűleg ez a pozitív átváltozás lehet olyan hatással az ügyfélre, hogy önbecsülése szárnyakat kap és olyan elégedett lesz, hogy hirtelen sikereket arat a férfiak körében – és nem véletlen, hogy habos fehér ruhakölteményében minden ara úgy sugárzik, hogy a smink szinte felesleges!

Persze az adott kor divatja felülírja, nevetségessé teszi az elmúlt divatot. Érdekes, hogy miként a ruházat terén újabb trend keletkezik, így van ez a szépségideál esetén is. A kor médiája és felső körei mindig más és más ideálokat kreálnak: ha csak visszatekintünk a XX-XXI. századra, hol az elesett lelenc, drogos, deszka, hol a természetes vagy felpumpált, dús idomú díva keresett, hol a férfifaló vamp, hol a fiús nő, hol a kislány „menő”, hogy régmúlt idők ideáljairól ne beszéljünk, gondoljunk csak a rubensi alkatra, vagy akár Mme Pompadour igencsak husis hátsójára! Sok olyan hölgy is van, aki „objektíven” nem jó vagy arányos alakú, azonban megfelel a kor ideáljának. Éppen egybe esik természetes testi megjelenése az aktuális divattal. Jó példa erre Erzsébet királyné, Sisi, aki törékeny derekát, vékony csontozatát a Wittelsbach ágból szerezte. Õ a fűzőkorszakban jól járt az alkatával, a család férfitagjai nyilván kevésbé, hiszen lötyögött rajtuk az egyenruha. Hasonlóképpen jó korba született a girhes Wallis Simpson, aki joggal mondta, hogy „nem lehet valaki elég gazdag és vékony”: ő maga irreálisan keskeny csípővel rendelkezett. De a mai sztárok között is van sok olyan, akinek természetesen vékony csontú alkata éppen megfelel a kor ideáljának, mint pld. Keira Knightley vagy Paris Hilton. Õk a múlt században igencsak sovány, beteges leánykáknak számítottak volna, és nemigen választotta volna őket utódra vágyó férfi. Ma senkinek nem jut eszébe vékonyságukról negatívan megnyilatkozni, inkább az ex-szexszimbólum Marilyn Monroe fenékméretére tesznek megjegyzést, miközben a díva formás, de karcsú volt. Azt lehet mondani összefoglalólag, hogy egyes hölgyek adottságai jobban vagy kevésbé megfelelnek a kor ideáljának vagy/és partnere vagy/és önmaga elképzeléseinek, de önmagukban nehezen mondhatjuk előnyösnek vagy hátrányosnak őket. Ha önkritikusan szemléljük magunkat, őszintén és objektíven el tudjuk dönteni, mi az, ami rajtunk szép vagy előnytelen, ill. kérhetjük pártatlan szakember segítségét is. Azonban előfordulhat ápolatlanság és igénytelenség, gyakori a hibás ruhaválasztás és sajnos előfordul az is, hogy a megvett - nem ritkán drága holmi - szabása rossz, elszúrták a szabászok.

Hogyan váljunk hát a lehető legszebbé? Figyelembe kell vennünk, hogy testünk kinézetéért a genetika és biokémia 30%-ban felelős befolyásoló tényező! Vékony nem lehet mindenki, kívánatos, csinos és divatos bárki! A hatvanas évek manökenjei csak 8 százalékkal voltak vékonyabbak az átlagnőnél. Akkoriban a kecses járás, arányos testalkat és hibátlan bőr volt fontos, ma azonban sétáló ruhafogasokat keresnek. A modellek ma 25%-kal vékonyabbak az átlagnőnél, ami 180 cm-es magasságukat figyelembe véve veszélyes, semmiképpen nem szolgálhat például. Bánjunk csínjával az ilyen ideálokkal! (Pláne mert a high-tech korunk meglepetéssel szolgál, mikor a retus előtti képeket véletlenül megnézhetjük.) Általában manapság az önértékeléssel baj van. Mit mondjunk a vékony, formás nőknek, akik önmagukat mégis kövérnek érzik? Először is azt, hogy a pszichiáterek szerint az önéheztető nők pontosan azt a tradíciót viszik tovább, amely szerint a nők alacsonyabb értékűek, így aztán nyugodtan kapjanak kevesebbet enni – remélem, erre minden öntudatos mai nő felhördül! Ennek ellenére ma a fiúcsecsemőket Nyugaton (!) is tovább szoptatják, és a legöntudatosabb háziasszony is a férjének-fiának adja a nagyobb, szebb húst. Nemde?

Egy érdekes kísérletben azt vizsgálták, hogy mi a károsabb: a túl kevés vagy túl sok evés? Az enyhe alultápláltság jött ki pozitívan az összehasonlításból, láss csodát. Ugyan eleink sokat ettek, és a zsíros ételeket sem kerülték, ne feledjük, mennyivel többet mozogtak: a séta a munkahelyre vagy iskolába, lépcsőzés, otthoni testmozgás napi program volt. Az elhízás az anyagcsere folyamatok genetikai-, központi idegrendszeri- vagy endokrin- és környezeti hatásokra vezethető vissza. Az elhízás azonban legalább annyira népbetegség, mint amennyire a kövérség-fóbia - jólétben élünk, nem csak hogy bármikor ehetünk, túl sokat nassolunk és egészségtelen összetételű étkeket veszünk magunkhoz. A testmozgás felbuzdulás-szerű, de inkább jellemző a társadalom sok kis robotjára a több órás ülés, liften és kocsival közlekedés, komputer és TV előtt görnyedés. Persze a kutatók arra is rámutattak, hogy a sok túlfinomított élelmiszer, a rágást nem igénylő étek, a nassolnivaló és tartósított félkész ételek tönkre tették emésztőrendszerünket, lerakódó mérgekkel, a tápcsatornán átszáguldó nulla tápértékű adalékokkal megterhelnek.

A csinos, értsd vékony és ruganyos testű nő ellentéte a „husikás” jelző, ami esztétikátlan, ő a közönséges falánk, de legalábbis edzésekhez lusta valaki, sokak szerint. Ha bemegy egy boltba vásárolni a 42-44-es méretű nő, bizonyítottan kevésbé gondosan szolgálják ki, munkát keresve a felvételi beszélgetéseken hátrányt szenved. Hát még a nagyobb méretű! Ruházati boltokban gúnyosan mérik végig, akár tart a bolt nagyobb méretet, akár nem. Aki „trendy”, az szálkás, sovány még 50 éves korban is.
Mi ezzel a trenddel a gond? 30 felett legalább 2 kg rakódik ránk a hormonháztartás változása miatt. Egy felnőtt nő „működéséhez” 28-38% testzsírra van szüksége. A nők háromnegyede tartja magát kövérnek, miközben a mérések szerint csupán egyharmaduknak van bármennyi túlsúlya. (természetesen ügyelnünk kell arra, hogy az évi fel nem tűnő 1-1kg-os hízásból ne legyen hamar 20kg!) Hazánkban kb. a népesség 37%-a túlsúlyos, 23%-a pedig elhízott. Az ördögi körből nehéz kilépni: miből együnk, mennyit fogyasszunk, hogy ne hízzunk? 

Normálsúly kiszámítása kilogrammban (Broca-féle formula)

Testmagasság cm-ben – 100 = normálsúly kilogrammban, pld. a 172 cm magas ember normálsúlya: 172 - 100 = 72
A túlsúlyosság mértékét testtömeg index (BMI, Body Mass Index) kiszámításával határozzuk  meg: a testsúlyt kilogrammban elosztjuk a méterben megadott testmagasság négyzetével. 


Elhízási fokozatok a BMI alapján: Sovány: 20 alatt, Normális: 20-25, Túlsúlyos: 25-30
Mérsékelten elhízott: 30-35, Súlyosan elhízott: 35-40, Betegesen elhízott: 40 felett. 22% zsírtartalom alatt leáll a menstruáció!
Egyébként az elhízás enyhének mondható, ha csak 20-40% túlsúly van rajtunk. A legtöbb számítás szerint például egy 170cm-es nő megfelelő súlya valahol 60-70kg között van. Fiatal nőknél a kevesebb, középkorúaknál a kicsit több is normálisnak mondható, amit gyümölcsnapok beiktatásával, sportolással rendbe lehet hozni. Az elhízottak alig 0,1%-a erősen elhízott, ami 100% túlsúlyt jelent, és kizárólag sebészi úton „gyógyítható”.


BULÉMIA ÉS ANOREXIA

Az önmegtartóztató, testsanyargató embertípus eszménye egészen az V. századig nyúlik vissza. A szent életű Chrysostomos szerint a koplalás megzabolázza a temperamentumot és a kéjt, bezárja a szájat, és nyitottá tesz Isten felé. A nemzetközi médiakampányok miatt az ember talált más „isteneket”. A fogyókúrás ital előállítójának elhiszi, hogy dagi, a body-builder-nek, hogy plöttyedt, a divatszakértőnek, hogy előnytelen alkatú. Egy körkérdésből, amelyet 22 ezer felnőtt amerikai polgárhoz intéztek, az derült ki, hogy a férfiak 25, a nőknek pedig 40 százaléka éppen fogyni akart. A hízás és a testháj olyannyira mumus, hogy kiderült: a legtöbb megkérdezett nem tolerálná, ha barátja(nője) kövér volna.

A soványságért való küzdés egész életünkre kihat és depressziót, önértékelési és étkezési zavarokat okoz. Még az alultáplált divat-ladyk nagy része is úgy gondolja, van mit leadnia! A fogyókúra persze nem csak a nőket tartja kalodában: a férfiak egynegyede is éppen fogyókúrázik! Jogosan úgy érzik, jobb alkupozícióban vannak egy állás megszerzése során, ha „csinosabbak”. A kövérség természetesen igen sok társbetegséggel járhat, izületi gondokat, epekövességet, szívproblémákat, cukorbetegséget és sok fajta rákot okozhat, így érdemes odafigyelni – már napi plusz egy dekagramm csokoládé évente 18 ezer plusz kalóriát és így évente 2,5 kg súlyfelesleget okoz! Az anorexia nervosa sajnos az utóbbi néhány évtized divatos betegségévé vált, mivel a karcsúság a sikeresség szinonimájává vált.
A betegség ismérvei: súlyfóbia, a menses elmaradása, legalább 15% testsúlymínusz az ideálishoz képest, 30 év alatti kor. Az anorexia voltaképpen étvágytalanságot jelent, azonban a beteg ebben az esetben nem nem éhes, hanem tudatosan koplal. A betegség gyakran indul vegetarianizmussal, életmódváltással és drasztikus fogyókúrával, amit a beteg nem tud abbahagyni – egy idő után agár testét a tükörben már dagadtnak látja. Ezért elmondható, hogy az anorexia elsősorban pszichés betegség, mely a férfiakat sem kíméli. A teljesítmény-központú családokban a gyerek sokszor túlterhelt, hiperaktív és maximális iskolai eredményekre tör. Persze a betegségnek vannak konkrét kiváltó okai: fontos személy elvesztése, környezetváltozás és vizsgaszituáció is állhat mögötte. Gyakran gyerekként csúfolják, hogy „dagi” - ez gyakori a hasasabb, zsákformájú embereknél, mint amilyen a H és O alkat. (Ezek az alkatok hiába fogyókúráznak, mindig vastagabbnak hatnak, ami további drasztikus ételmegvonásra sarkallja őket. Nézzük csak meg Scarlett Johansson homokóra, és Liz Hurley zsák alkatát – micsoda aránykülönbség hastájon és csípőnél!) Mivel a beteg nagyon kitartó, képes az önmegtartóztatásra, az evés elutasítására, ami egy idő után olyan örömöt okoz, hogy leáll az éhségérzet. Az evés elutasításában óriási önkontrollal rendelkeznek, ám az ellenőrzés időnként összeroppanhat, a beteg titokban fal, és szándékos hányással próbálja rendbe hozni vétségét. (Bulémia). Az anorexiások általában szeretnek ételekkel foglalkozni, mások részére sütni, főzni, szépen teríteni, tálalni. A nagyobb esztétikai elvárások szem előtt léte miatt, tehetségük és koruk miatti bizonytalankodásuk miatt sok irigyelt sztár is szenvedett időszakosan anorexiától. Ilyenek a lapokból is megismert, körülrajongott szépségek, alapvetően is arányos, vékony testalkatú színésznők, mint Terry Hatcher, Angelina Jolie vagy Nicole Kidman is. A modellszakmában is sok ismert sztár fogyókúrázik, napokig nem eszik, hogy a nullás méret rá menjen. Néhány botrány és haláleset után a nemzetközi divatszövetségek kiharcolták, hogy bizonyos méret alatt nem foglalkoztathatnak a divatcégek modelleket.
Miért fontos felismerni, ha valakinek az önképével baj van? A stylist és divattervező, de a legtöbb fotós is önkéntelenül szembesül a kóros vékonysággal és annak kiváltó okaival, mert minél exponáltabb – pl. celeb - körökben mozog, annál jellemzőbb a vékonyság trendjének majmolása. Ugyan nem feltétlenül tud segíteni - esetleg a beleérző szakember enyhébb esetnél egy új ruhakollekcióval, színtanácsadással új önképet kreálhat és hasznosabb irányt szabhat kliense érdeklődésének -, ill. bárki felismerve a tüneteket, az illető környezetét bevonva rábeszélheti a kivizsgálásra. Jómagam azt vallom, hogy a stylistkodás bizalmi és felelősségteljes munka, nem merülhet ki abban, hogy magas, ámde 32-es méretű, zörgő csontú megrendelőnknek a boltokban megfelelő méretű ruhát vadászunk és elrakjuk a tiszteletdíjunkat. Aki szemet huny a kórosan vékony kliense pszichés problémái felett, cinkossá válik és megkérdőjelezi önnön szakmai komolyságát is! Ugyanakkor a stylist vagy tervező nem orvos vagy pszichológus: igazából csak kedvesen és beleérzően próbálhat útirányt mutatni, főleg az orvoshoz. Az anorexiás betegnek, mivel sérült az énképe, nincs betegségképe sem. A legtöbb beteget csak kórházi kezeléssel, feltáplálással lehet megmenteni, amit természetesen pszichológiai kezelés is kísér. A pszichoterápia lehet egyéni és családterápia. Tünetileg – ha szükséges – adnak antidepresszánsokat, mivel az anorexia nervosások között és családjaikban gyakori a depresszió, de ez önmagában nem gyógyító hatású. Hormonok adásának nincsen értelme, mert egy bizonyos kritikus testsúly eléréséig nem számíthatunk a menstruáció visszatérésére. Sajnos az anorexia nervosásoknak nincs józan belátása, ezért a gyógyítás nagyon nehéz. Az igazi gyógyulás az orvosok szerint olyan illúzió, mint a cigiről leszokás: átmenetileg működik, de örökre függő marad az illető. Az a végleges állapot, mely a testlátás-zavar és a súlyfóbia megszűnését is magában foglalja, ritka. A félelem és a túlzott kontroll általában megmarad, így a  család kötelessége odafigyelni. 

TESTEDZÉS

Hasonlóan a túlzott fogyókúrázáshoz, az ideális vékonysághoz vezető úton létezik szélsőség, a test izomzatának edzése a csodálatos test elérése felé: ez a fitnesz és bodybuilding túlzásba vitele. Hatásában abban hasonló a túlpörgetett testedzés az anorexia nervosához, hogy a felszabaduló adrenalin boldogságérzetet okoz, így az ember függővé válik a hormonfröccstől. Minél inkább edzi magát, annál többre vágyik másnap és megint másnap, hogy elégedett legyen. (Hasonló a helyzet az extrém sportokat űzők esetében.) A kóros testviszony abból is látszik, hogy a szinte járni sem tudó Michelin-baba alakú férfiak és nőiességük minden külső jelét izomkötegekbe csomagoló nők nem látják magukat reálisan. Ezt általában barnára pirított bőrfelület is keretezi, ami a bőrrák előfordulásának esélyét emeli ezeknél a célcsoportoknál. Ha az edzést kemény fogyókúra is kíséri, szinte minden lelki problémára rálelhetünk az említettek közül. A fittség megőrzése fontos a korosabbak körében is, azonban mivel a test természetes módon a korral normál esetben felszed plusz kilókat, ha nem hagyjuk – letornázzuk és koplaljuk - a szuper fenékméretünket az arcunk bánja, ahogy Sharon Stone mondta. Ráadásként nézzük meg az ötvenes korú fitt dívákat, mint Madonnát: inas, szálkás, nőiesnek nem nevezhető alkatuk van: már ezért sem ajánlható a túlzott sportolás. A módjával megmozgatott test, jó étkezés, sok alvás sokkal többet segít!
A megrendelőként érkező izomkolosszusokkal a stylistnak vagy tervezőnek nem sok dolga lehet – reménykedhet, hogy klasszikus menyasszonyi ruhára nem lesz igénye az ilyen személyeknek. Ugyan fellépő ruhát tervezhet nekik, azonban túlméretezett izomzatuk miatt sem átlagos nadrágszárba, sem felsőbe nem férnek bele. Marad a méretre készítés. Ugyanez igaz persze a testépítésre járó, ma igen divatos és férfias, „csak” dagadt bicepszeket növelő férfiakra is. Alkatuk szempontjából a T és V alkatra jellemző ruházat a megfelelő, de a szélesebb ingujjakat, szélesebb vállú zakókat ők is csak méretes szalonban kaphatják meg.

PLASZTIKÁZÁS ÉS KOZMETIKA

A XXI. században a hölgyek körében terjedt el elsősorban a test különböző részeinek plasztikázása. A feltöltött szájak vagy megigazított nózik, a pici mellek megnagyobbítása ma már napi rutin, s mivel egészségügyi kockázata csökkent, nem feltétlenül ágálhatunk ellene. A mai fiatalság-kultusz, ill. a test mindenek előtt való megbecsülése, elsősorban a szellemiséggel szemben, abszolút divatba hozta és mintegy imperatívuszként elő is írja a karbantartást. A modern orvostudomány már alacsony kockázattal, kiváló implantátummal, természetesnek tűnő mellformát tud kialakítani. Sokan ezt is igénybe veszik, ha meg tudják fizetni, olyan esetekben is, amikor a ruha-szabásvonalak kiváló alkalmazása vagy az előnyös fehérnemű is bőségesen elegendő volna, merta reklám azt sugallja, hogy csak beugrunk és máris új mellekkel távozunk a stúdióból. Paradox módon az olyan hölgyeknek áll jobban a megnövelt mellbőség, ami a természetben igen ritka: ha a csípő csapott, például az illető I sziluett. Ilyenkor azonban a felsőtest arányai erősen változnak, például a melltartó vásárlás is nehézzé válik, mert nem létező arányok keletkeznek. A kevesebb itt is több! Egy teljesen lapos nőnél némi mellbőség érthető vágy, a drasztikus bővítés azonban természetellenes lesz, és a plusz súly - a nem erre az alkatra megalkotott - csontozatot is megterheli. A konfekcióipar természetesen szintén nem tudja követni a szélsőségesen megváltoztatott testarányokat. Éppen ezért, leszámítva a sztreccs felsőket, a legtöbb szilikonmellű hölgy készen korlátozott számban talál megfelelő ruházatot a butikokban. A test-stilizálás művi beavatkozással sokféle lehet még, ezek között a köznyelvben botox a legelterjedtebb. A botulinum toxin, amelyet régen még csak ételmérgezés kapcsán fellépő súlyos idegrendszeri szövődmények, bénulások okozójaként ismertünk, az utóbbi 10 évben bekerült a kozmetológiai kezelések hatóanyagai közé. Elterjedésére jellemző, hogy csak Németországban 30-50 ezer pácienst kezelnek esztétikai okból botulinum toxin megfelelően higított formájával, amely ilyen dozírozásban más nem méreg, hanem a biztonságosan alkalmazható gyógyszerek egyike. Mivel nagy molekulájú anyagról van szó, a bőr felvenni nem képes, ezért injekciós kezeléssel lehet a megfelelő helyre juttatni. Alapvetően két olyan indikáció van, amelyre a botulinum toxin A- típusát használjuk. Egyik a kóros izzadás kezelése. A megfelelő technikával beadott készítmény  kb. 6 hónapra jelentősen csökkenti, bizonyos területeken teljesen meg is szünteti az izzadást. A módszer mind a hónaljra, mind a tenyér kóros izzadásának kezelésére használható. A botulinum-toxin-A ezen felül a homlokon, szemek ill. a száj körül, a nyakon lévő ráncok kezelésére használatos, ami gyakoribb. A módszer lényege, hogy a toxin hatására a bőr alatti kis izmok ellazulnak, ezáltal a felette lévő bőr kisimul. Természetesen a megfelelő injekciós pontok kiválasztása alapvető fontosságú. A hatás kb 3-7 nappal a beadás után „áll be”, vigyázat addig nem igazán biztosított a társadalmi ápolt megjelenés! Egyéni különbségekkel 3-6 hónapon keresztül érvényesül, tehát reverzibilis. Ha valaki folyamatos ránctalanságot szeretne, a kezelést ismételni kell. Mint ahogyan a ránctalanító hatás, ez is reverzibilis, tehát az eredeti állapot pár hónap elteltével helyreáll. A botox ellazít, azonban a meglévő ráncokat és árkokat nem tűnteti el. A mély, tartósan meglévő ráncok, redők nem tüntethetők el sem krémekkel, sem bőrradírozással, sem pedig kémiai peelinggel vagy mezoterápiával. Azok, akiknek ráncai mélyek, de plasztikai sebészeti beavatkozásra még nincs szükségük, vagy azt még nem szeretnék, legjobb lehetőségként a ráncok feltöltését választhatják. Ebben az esetben  implantációt alkalmazunk, tehát a ráncnak megfelelő helyre injekciós technikával, vékony tűvel adjuk be azt az anyagot, melytől a ránc kisimulását várjuk. Ma már többféle olyan anyag van forgalomban, amely a ráncok feltöltésére alkalmas és a bőrbe ültethető. Vannak olyan anyagok, melyek beültetés után egy életen át a bőrben maradnak, ilyen pl. a szilikon, de használunk olyan készítményeket is, melyek a bőrben természetesen előforduló anyagokkal megegyező összetételűek, mint pl. a hyaluronsav, amely az idő előre haladtával vízre és széndioxidra, tehát a szervezet számára ártalmatlan anyagokra bomlik le. Hatásának időtartama attól is függ, milyen területen kerül felhasználásra, pl. az ajak feltöltése esetén kb.1/2 év múlva, a homlokon lévő függőleges ráncok ill. a száj körüli ráncok feltöltésekor csak mintegy 1 év múlva kell a kezelést megismételni. A kezelés után közvetlenül a szúrások helyén kis vörös „pettyek” maradhatnak vissza, melyek 1-2 nap alatt eltűnnek, ritkán nagyobb bevérzések keletkezhetnek, azonban nyomtalanul felszívódnak. Ma a hollywoodi sztárok a különböző kombinációkat alkalmazzák, melyek kényszerpihenőt és feltűnő változást nem mutatnak: egy kis feltöltés, aranyszállal feszítés, egy kis botoxos mimikai kezelés… Ha a világtrendeket vesszük figyelembe és elfogadjuk, hogy manapság az arc fiatalosságának és simaságának megőrzése szükséges 40 felett is, akkor ez a fajta beavatkozás megfelel. A kevesebb mindig több, így a művi, mimikátlan arc helyett a lágyan feszített arcbőr mindig csinosabb és főként az exponáltabb foglalkozású – színész, politikus, modell – embereknek lehet megoldás, és így ajánlható.

Forrás: Ezoterikus.hu